A digitális fényképezés története meglehetősen furcsa kezdettel indul, hiszen az első igazán működőképes digitális kamerát nem azért találták ki, hogy fotókat készítsünk vele, hanem a videókommunikáció fejlesztése érdekében. A hatvanas-hetvenes években ugyanis az AT&T Bell Laboratories már azon dolgozott, hogy hogyan lehetne képeket elektronikusan rögzíteni és továbbítani, és ebből nőtt ki az az 1973-as prototípus, ami már nem használt filmet, hanem egy úgynevezett CCD szenzorral dolgozott. Persze ez még messze volt attól, hogy bárki a kezébe vehesse, de az alapokat lefektette. A következő évtizedekben aztán gyorsan fejlődtek a dolgok, és mire elérkezett az 1990-es évek eleje, már kereskedelmi forgalomban is megjelentek az első digitális gépek. A Dycam Model 1, amit Logitech Fotoman néven is ismertek sokan, volt az első olyan modell, amit ténylegesen lehetett venni boltban. Persze nem volt olcsó mulatság, és a felbontása is nevetséges volt mai szemmel nézve, de mégis valami új világ kapuját nyitotta ki. A magyar piacra természetesen csak lassabban szivárogtak be ezek a cuccok, de ahogy telt az idő, úgy vált egyre elérhetőbbé mindenkinek a digitális fotózás. Az évszázad végére már nem volt ritkaság itthon sem egy kompakt digitális kamerával találkozni, és mire a kétezres évek eleje elérkezett, szinte mindenki tudta már, mi az a memóriakártya és hogyan kell a képeket számítógépre másolni.
Hogyan indult el az egész – a kísérletek kora
Ha visszanézünk az időben, láthatjuk, hogy a fényképezés már az 1800-as években is létezett, de akkor még egészen más volt a folyamat. A dagerrotípia és hasonló technológiák egészen bonyolult vegyi folyamatokat igényeltek, és nem is beszélve arról, hogy minden egyes képhez komoly technikai felkészültség kellett. Ahogy telt az idő, jött a film, aztán a színes film, és mindenki megszokta, hogy ha fotót akar készíteni, akkor kell hozzá tekercs, amit utána el kell vinni előhívásra. A digitális technológia gyökerei viszont a videókommunikáció irányába nyúlnak vissza, ami azért érdekes, mert így valójában nem fotósok, hanem mérnökök álltak a dolgok mögött, akik azt akarták megoldani, hogyan lehet képeket elektronikusan továbbítani. Az AT&T Bell Laboratories 1973-as kísérlete egy igazán nagy lépés volt ebben az irányban, mert a Fairchild Semiconductor CCD szenzorával felszerelt készülék már nem használt filmet, hanem elektronikusan tárolta a képeket. Természetesen ez a prototípus nem került soha forgalomba, mert akkora volt, mint egy kisebb bőrönd, és rettenetesen drága lett volna előállítani. De az ötlet ott volt, és a mérnökök folytatták a munkát. A Texas Instruments is kísérletezett hasonló dolgokkal a hetvenes években, de nekik sosem sikerült befejezni az ötletüket. Az igazi fordulat aztán 1988-ban jött el a Fuji DS-1P megjelenésével, ami már egy tényleg kompakt, memóriakártyás készülék volt, és JPEG formátumban mentette a képeket. Ezt a modellt nem igazán hozták piacra széles körben, de megmutatta, hogy elérkezett az idő. Aztán 1990-ben megjelent a Dycam Model 1, ami már ténylegesen megvásárolható volt. Ez a gép nagyjából harmincmillió pixelből álló képeket készített, ami nevetségesen kevés mai szemmel, de akkor még így is forradalmi volt, hogy azonnal le tudtad tölteni a fotókat a számítógépre, anélkül hogy sötétkamrába kellett volna vinned bármit is. Persze az ára elég magas volt, közel ezer dollárba került, ami akkoriban komoly pénz volt. Aztán jött a Kodak DCS 100 1991-ben, ami már egy DSLR rendszer volt, vagyis olyan, amilyeneket a profi fotósok használtak, csak filmtekercs helyett digitális tárolással. Ez a gép viszont egyenesen őrületes árú volt, százezer dollár körül mozgott, úgyhogy csak a leggazdagabb stúdiók és hírügynökségek engedhették meg maguknak. A Canon sem maradt le sokáig, és 2000-ben az EOS D30-cal már önállóan lépett be erre a piacra, ami sokkal elérhetőbb volt, bár még mindig nem olcsó.
Az áttörés évtizede – amikor mindenki számára elérhető lett
Az igazi fordulat akkor következett be, amikor a digitális kamerák ára elkezdett zuhanórepülésbe kezdeni, és a technológia is egyre fejlettebb lett. Az 1999-es év különösen fontos ebből a szempontból, mert ekkor jelent meg a Nikon D1, ami közel hárommillió pixeles felbontással és hatezer dollár alatti árral még mindig drága volt ugyan, de már a komoly hobbifotósok és a kisebb stúdiók is meg tudták venni. Ez a készülék már CMOS szenzort használt, ami energiatakarékosabb volt, és olcsóbban lehetett gyártani, mint a korábbi CCD technológiát. Aztán a 2000-es évek elejétől egyre több kompakt digitális kamera került a piacra, amit már tényleg mindenki megengedhetett magának. A Canon PowerShot sorozata például iszonyú népszerű volt, mert vékony, zsebben is elfért, és közben teljesen jó minőségű képeket csinált. A Nikon Coolpix széria is ott volt a piacon, ahogy a Sony Cyber-shot is, és mind egyre nagyobb felbontást kínáltak egyre alacsonyabb áron. Aztán jött a Canon EOS 300D 2003-ban, ami valódi áttörést hozott, mert ez volt az első DSLR, ami ezer dollár alatt került a boltokba. Ezzel aztán tényleg mindenki számára elérhető lett a professzionális minőségű fotózás, és sokan váltottak át erre a technológiára. A flash memóriakártyák is ekkor váltak igazán elterjedtté, mint a CompactFlash vagy az SD kártya, és a lítium-ion akkumulátorok is egyre jobbak lettek, így a kamerák egyre könnyebbek és hordozhatóbbak tudtak lenni. Magyarországon ez a robbanás valamivel később, a 2000-es évek közepén lett igazán érezhető. Addig az emberek még filmtekerccsel fotóztak, és ha kellett egy kép, akkor azt be kellett vinni a fotóslaborba, megvárni pár napot, és csak akkor lehetett megnézni, hogy sikerült-e. A digitális kamerák megjelenésével viszont ez az egész elévült. A MediaMarkt és más elektronikai áruházak polcain szaporodtak a digitális modellek, és az árak is fokozatosan estek. Egy átlagos kompakt kamera ötven-százézer forint között mozgott akkoriban, ami egy középosztálybeli család számára már elérhető volt. És persze az is hatalmas előny volt, hogy nem kellett filmre költeni, mert a memóriakártyára akárhány képet rá lehetett tenni, törölni lehetett, újra használni, szóval hosszú távon sokkal olcsóbb volt az egész.
Gyorsaság és azonnaliság – amit a film soha nem tudott adni
A digitális kamerák egyik legnagyobb előnye az volt, hogy azonnal láttad, mit fotóztál. Ez elsőre talán nem tűnik nagy dolognak, de ha belegondolsz, korábban minden egyes képhez el kellett viselned azt a bizonytalanságot, hogy vajon jól sikerült-e. Filmes fotózásnál napokig, néha hetekig kellett várni, amíg előhívták a képeket, és csak akkor derült ki, hogy esetleg elhúzódott valaki a háttérben, vagy rosszul exponáltad a felvételt. A digitális technológia ezt teljes mértékben megváltoztatta, mert már a kamera hátoldalán lévő kis kijelzőn azonnal láttad az eredményt. Ha nem tetszett, töröltél, és újra próbálkoztál. Emiatt sokkal bátrabban lehetett kísérletezni, próbálgatni különböző szögeket, beállításokat. A profi fotósoknál ez óriási változást hozott, mert sportfotózásnál vagy vadfotózásnál nem volt többé olyan, hogy hazaértél, előhívtad a filmeket, és kiderült, hogy minden kép elmosódott, mert rossz záridőt használtál. Most rögtön láttad, és azonnal javítani tudtál. Ráadásul a kamerák fejlődésével egyre gyorsabb sorozatfelvételek is lehetővé váltak. Ma már ötven-száz képet is lehet másodpercenként lőni, ami például madárfotózásnál vagy akciójeleneteknél teljesen megváltoztatta a lehetőségeket. Magyarországon ez különösen az esküvői fotósoknál volt látványos változás. Korábban Polaroid kamerákat használtak néha, hogy gyors képeket mutassanak az embereknek, de az sem volt túl praktikus. A digitális kamerákkal viszont már az esküvő végére ott lehetett egy laptoppal, és mindenki azonnal láthatta a legjobb fotókat. Ez persze átalakította az elvárásokat is, mert az emberek megszokták, hogy gyorsan kapják meg a képeket, és nem kellett már hetekig várni a nászúti fotókra.
Költségcsökkenés és demokratizáció
A másik hatalmas változás a költségek terén történt. Filmes korszakban minden egyes tekercs pénzbe került, aztán az előhívás is külön, és ha sok képet akartál készíteni, az gyorsan összejött komoly összegekre. Egy harminchat képes tekercs és annak az előhívása itthon ezer-kétezer forintba került a kilencvenes-kétezres években, és ha sokat fotóztál, akkor ez havonta tízezreket is kitehetett. A digitális kamerákkal viszont gyakorlatilag végtelen számú képet készíthettél, csak a memóriakártya mérete szabott határt, és azt is könnyen lehetett bővíteni vagy kiüríteni. Ez nemcsak a hobbisteknél, hanem a profiknál is hatalmas megtakarítást jelentett. Plusz nem kellett sötétkamrát fenntartani, vegyi anyagokat vásárolni, és nem kellett félni attól, hogy a tekercseket tönkreteszi a meleg vagy a röntgensugárzás a repülőtéren. Magyarországon ez a változás a kétezres évek közepére vált igazán látványossá. A filmgyártók, mint a Kodak, elkezdtek visszaszorulni, mert egyszerűen nem kellett már a filmjük. Aztán 2012-ben a Kodak csődbe is ment, ami jelképesen le is zárta ezt a korszakot. Az elektronikai boltokban egyre több digitális kamera sorakozott, és az árak is drasztikusan estek. Egy belépőszintű digitális kamera 2005-re már 30-40.000 forint körül volt elérhető, és ezzel profi minőségű képeket lehetett csinálni. A DSLR kamerák is egyre elérhetőbbé váltak, és száz-kétszázezer forintért már lehetett venni egy olyan gépet, amivel komoly munkát lehetett végezni. Ez azt jelentette, hogy bárki, aki komolyabban érdeklődött a fotózás iránt, be tudott fektetni egy rendes felszerelésbe anélkül, hogy eladósodott volna. És persze a memóriakártyák ára is zuhant az idők során. Egy gigabájtos kártya a kétezres évek elején még tízezer forint körül volt, mára meg már harminckettő gigás kártyát is lehet venni néhány ezer forintért.
Megosztás és a közösségi fotózás kora
A digitális fényképezés harmadik nagy hatása az volt, hogy a képek megosztása is teljesen megváltozott. Korábban ha megvolt a fotó, akkor fizikailag oda kellett adnod valakinek, vagy el kellett küldened postán. Aztán jött az internet, és vele együtt az e-mail, amivel már el lehetett küldeni digitális képeket, de a nagy felbontású fájlok még mindig lassan töltődtek fel és le. Aztán ahogy a széles sávú internet elterjedt, úgy vált egyre egyszerűbbé a képek megosztása. De az igazi fordulat akkor jött, amikor megjelentek a közösségi média oldalak. A Facebook 2004-es indulása után itthon is robbanásszerűen terjedt néhány évvel később, és az emberek elkezdték feltölteni a fotóikat, amiken a barátaik rögtön kommentelhettek, lájkolhatták őket, és továbboszthassák. Ez teljesen megváltoztatta a fényképezés funkcióját, mert már nem csak emlékek rögzítéséről volt szó, hanem arról is, hogy megmutasd másoknak, mit csináltál, hol voltál, kivel voltál. Aztán 2010-ben jött az Instagram, ami kifejezetten fotók megosztására lett kitalálva, és ez még tovább vitte ezt a folyamatot. Magyarországon is hamar népszerű lett, főleg a fiatalok körében, és mára már szinte mindenki használja valamilyen formában. A fotózás így vált a mindennapi élet részévé, mert már nem csak különleges eseményekről készítettünk képeket, hanem az ebédünkről, a macskánkról, a naplemente felhőiről, mindenről. És persze az okostelefonok megjelenése ezt még tovább erősítette, mert mindenki zsebében ott volt egy kamera, amit bármikor elő lehetett venni. Ma már milliárdnyi kép töltődik fel naponta az internetre, és ez teljesen megváltoztatta azt is, hogyan gondolkodunk a fotózásról.
Kreativitás és új eszközök a képszerkesztésben
A digitális fényképezés negyedik nagy változást a kreativitás és a képszerkesztés terén hozott. Korábban ha egy fotót meg akartál változtatni, akkor vissza kellett vinned a laborba, vagy magadnak kellett elsötétített szobában dolgoznod vegyi anyagokkal, ami időigényes és bonyolult volt. A digitális technológiával viszont megjelent a Photoshop és hasonló szoftverek, amikkel gyakorlatilag bármit meg lehetett csinálni egy képpel. El lehetett távolítani hibákat, be lehetett állítani a színeket, össze lehetett montírozni különböző képeket, és mindez a számítógépen, néhány kattintással. Ez hatalmas szabadságot adott a fotósoknak, mert már nem volt mindegy, hogy pontosan milyen körülmények között készült a kép, mert utána minden javítható volt. Persze ez vitatott témává is vált, mert sokan úgy érezték, hogy ez már nem igazi fotózás, hanem inkább digitális művészet. De ettől függetlenül a lehetőség ott volt, és sokan éltek is vele. Aztán ahogy a kamerák fejlődtek, megjelent a RAW formátum, ami sokkal több adatot tárol el egy képről, mint a JPEG, és így sokkal nagyobb szabadságot ad az utómunkában. Ez különösen a profi fotósoknál vált fontossá, mert így jobban kontrollálni tudták a végeredményt. És az utóbbi években a mesterséges intelligencia is besegített ebbe a folyamatba. Ma már vannak olyan alkalmazások, amik automatikusan javítják a képeket, kiemelik a részleteket, eltüntetik a zajt, és mindezt anélkül, hogy Te bármit is csinálnod kellene. Az okostelefonok kamerái is tele vannak ilyen funkciókkal, mint például a portré mód, ami automatikusan elmosódottá teszi a hátteret, vagy az éjszakai mód, ami több képet készít és azokat összerakva egy tiszta, fényes képet hoz létre.
Okostelefonok és a fotózás új korszaka
Az okostelefonok megjelenése a 2010-es években gyakorlatilag befejezett egy kört a digitális fotózás történetében. Az iPhone és az Android telefonok kameráinak minősége eleinte még gyenge volt, de ahogy fejlődtek a szenzorok és a szoftverek, úgy váltak egyre jobbá a képek is. Ma már a csúcskategóriás telefonok olyan minőségű fotókat tudnak készíteni, ami pár éve még csak a drága DSLR kameráknak volt elérhető. A Samsung Galaxy széria és az iPhone modellek több kamerával vannak felszerelve, amiket mesterséges intelligencia vezérel, és automatikusan beállítja a legjobb beállításokat. Van ultraszéles látószögű lencse, van telefotó zoom, van makró mód, és még éjszakai fotózásra is van speciális funkció, ami több képet készít és azokat összeilleszti, hogy teljesen tiszta, zajmentes képet kapj. Magyarországon is ez a trend lett az uralkodó, mert az emberek zöme már nem vásárol külön kamerát, hanem megelégszik a telefonjával. És őszintén szólva, ha csak közösségi médiára töltöd fel a képeket, akkor tökéletesen elég is. Persze a profi fotósok és a komolyabb hobbisták továbbra is külön kamerát használnak, mert az mégiscsak több kontrollt ad, jobb optikát, és ha nyomtatni akarsz vagy nagy felbontásban kell valamit, akkor az még mindig jobb. De az átlagembernek már nem kell külön kamera, és ez azt is jelenti, hogy a kompakt kamerák piaca szinte teljesen eltűnt. Ma már csak a nagyon olcsó kategóriában vagy a speciális kameráknál van értelme kompaktot venni, mint például akciókameráknál vagy víz alatti fotózáshoz.
Új lehetőségek és speciális kamerák
A digitális fotózás terjedésével megjelentek különböző speciális kamerák is, amik egy-egy konkrét célra lettek kitalálva. Az akciókamerák, mint a GoPro, kifejezetten extrém sportoláshoz, utazáshoz lettek tervezve, mert kicsik, ellenállóak, és stabilizált videót készítenek még akkor is, ha hullámvasúton ülsz vagy lesikláz egy hegyen. Ezek Magyarországon is nagyon népszerűek lettek, főleg a fiatalok körében, akik vlogot készítenek vagy utazós videókat töltenek fel YouTube-ra. Aztán ott vannak a drónok, amik szintén digitális kamerával vannak felszerelve, és légi felvételeket lehet velük készíteni. A DJI cég drónjai szinte mindenki számára elérhetővé tették ezt a technológiát, és ma már rengeteg magyar fotós és videós használ drónt, hogy látványos felvételeket készítsen. Pertre persze ehhez drón-engedély is kell, de az is viszonylag könnyen megszerezhető. És nem szabad elfelejteni a biztonsági kamerákat sem, amik szintén digitális technológiával működnek, és az okosotthon-rendszerek részévé váltak. Ezek a kamerák már nem csak rögzítenek, hanem fel is ismerik az arcokat, mozgást detektálnak, és értesítést küldenek a telefonodra, ha valami gyanúsat észlelnek. Magyarországon is egyre többen használnak ilyen rendszereket, főleg azokban a családokban, akik sokat utaznak vagy egyedül élnek idősek.
A jövő irányai és új technológiák
A digitális fényképezés továbbra is gyorsan fejlődik, és az elkövetkező években is sok újdonságra számíthatunk. A mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet kap a fotózásban, nemcsak az utómunkában, hanem már a felvételek készítése közben is. Ma már vannak olyan kamerák, amik automatikusan követik a szemeket, felismerik az arcokat, és optimalizálják a fókuszt és az expozíciót valós időben. Ez különösen hasznos lehet például gyerekfotózásnál vagy sporteseményeknél, ahol gyorsan változnak a körülmények. És ahogy a szenzorok is fejlődnek, úgy lesz lehetséges még jobb minőségű képeket készíteni rossz fényviszonyok között is, ami eddig a legnagyobb kihívás volt. A kvantumszenzorok kutatása már folyik, és ezek akár forradalmasíthatják is a képalkotást, mert sokkal több fényt tudnak majd befogni, és sokkal tisztább képeket adnak majd. Aztán ott van a virtuális és kiterjesztett valóság is, ami szintén új irányokat nyithat meg a fotózásban. Már most is vannak olyan eszközök, amik háromdimenziós képeket készítenek, és ezeket VR szemüvegben lehet megnézni, mintha ott lennél a helyszínen. Magyarországon ezek még nem annyira elterjedtek, de ahogy ezek az eszközök is olcsóbbá válnak, úgy fog nőni az érdeklődés irántuk. És végül ott van a fenntarthatóság kérdése is, hiszen az elektronikai hulladék egyre nagyobb problémává válik. Egyre több gyártó próbál újrahasznosított anyagokat használni, és olyan termékeket készíteni, amiket könnyebb javítani és hosszabb ideig lehet használni. Ez itthon is egyre fontosabb szempont lesz, ahogy az emberek tudatosabbá válnak a környezetvédelemben.