Budapest Parlament és Bakonynána Római Fürdő… Az egyik egy turisztikai fogalom, a másik egy eldugott gyöngyszem, de mindkettő Magyarország gyönyörű helyszínei közé tartozik!
Hetek teltek el, sőt hónapok, mióta utoljára foglalkozni tudtam kicsit a bloggal. Persze megint nem a lustaság, vagy az vitte el az időt, hogy oly sok képet kell feldolgoznom, hogy nem látok ki mögülük, hanem a munka, pár újabb projekt, egy baleset, egy költözés…
Néha érzem, sőt egyre inkább, hogy mennék, fognám a gépet, fényképeznék szabadon végre, de legtöbbször ilyenkor örülök, hogy végre 5 óránál több alvásra is jut idő… S bár legtöbbször azt vallom, hogy az alvás túl van értékelve, s az ember olyankor szalasztja el a legjobb pillanatokat, mégis jól esik, ha egyszer végre ki tudom magam aludni.
Aztán erőt vettem magamon és a fenti két helyszínt látogattam meg. Az egyik egy turisztikai fogalom: Budapest Parlament; a másik egy kis gyöngyszem: Bakonynána Római Fürdő.
Mindkét helyszínen különböző okokból kifolyólag, de nem sok kép születet, viszont eredményesnek tartom a kiruccanást, hisz egy-egy általam jónak tartott képet meg tudok mutatni!
Budapest Parlament
Valahogy erőt vettem magamon egy vasárnap reggel, hogy hajnalba kelljek. Szerettem volna a parlamentről egy napfelkeltés képet. Kicsit később indultam, mint szerettem volna, vagy jobban mondva, mint terveztem, de ez zavart a legkevésbé. Ami elszomorított, hogy lassan úgy néz ki a Duna part, mint egy hajóroncs temető. Egymás hegyén – hátán a hajók kikötve, eltakarva a legszebb és legjobb kilátásokat. Persze, értem én, hogy ők fizetnek azért, hogy a vendégeik fizethessenek ezért a kilátásért, de szerintem ez már sok… Igazából nem is a szállodahajó üzemeltetőit hibáztatom, hisz ők kihasználják a lehetőségeket, amellyel nagyobb forgalomra, haszonra tehetnek szert. Aki ebben az esetben nem kicsit szúrja a szemem, az az a hivatal, vezető, bárki, aki ezt engedi. Mármint az, hogy 10.000 fizető vendég és pár hajóút szervező pénze többet ér, mint a fennmaradó több százezer turista, aki többek között ezért a látványért jön Magyarországra, akiknek a „Budapest Parlament” egy fogalom, hisz a google kereső képtalálatai túlnyomó részét a „Budapest parlament” teszi ki.
Ettől függetlenül volt egy kicsi szerencsém, s bár nem pont szemből, de szerintem egy jó szögből és egy jó pillanatban sikerült lefényképeznem a „Budapest Parlament”-et. Mindemellett pedig egy hatalmasat sétáltam az akkor épphogy még csak nem is ébredező, teljesen nyugodt városban. Budapest, én így szeretlek!
Bakonynána Római Fürdő
A nyár végén úgy gondoltam, körülnézek vidéken kicsit. A hallépcsős élményeken felbuzdulva egy valamennyire eldugott, nem túl ismert helyett szerettem volna találni, ugyancsak vízzel és valahogy Bakonynána került a figyelem középpontjába. Egészen pontosan vízesést kerestem, és Bakonynána Római Fürdő néven jött is szembe egy találat az interneten. A képtalálatok alapján érdekes, vadregényes, szurdokos táj, látszólag kevés emberrel egy gyönyörű erdő közepén. A leírás szerint zúgó vízesések, vízszintes sziklafalak és azok alján a természet által kialakított medencék, ahol állítólag már a rómaiak is fürödtek.
A faluról nem sokat tudok, átautózva benne nem is volt nagy élmény, egy teljesen nyugodt, Dunántúli kis falu. Viszont ami felkeltette érdeklődésem, az a „Bakonynána Római fürdő” volt.
Maradjunk annyiban, hogy családi kiránduló helynek tökéletes. S ezt a tökéletességét többen használták ki ezen a nyár végi, szombati napon, mint szerettem volna. A bátrabbak meg is mártózhatnak a nem túl meleg vízben (a nyári meleg ellenére is csak 20 fok körül volt), de fényképészeti szemszögből nem hagy maradandó nyomot az bennem, bár lehet, ha tényleg csak egy-két kirándulóval találkozok, én is lelkesebb lettem volna.
A nyár közepe – vége sajnos csak ennyiről szólt. Legalábbis ami a fényképezést illeti: Budapest Parlament és Bakonynána Római Fürdő.
Ettől függetlenül úgy érzem, sikerült eljutnom két nagyon szép helyre, amit nem lett volna szabad kihagynom.
A nyári rohanás során viszont más helyek is felkeltették kíváncsiságomat.
Az egyik Esztergom, ami mindenképp megér egy visszatérést fényképezőgéppel és megérdemel pár képet a naplementében. Bár munkaügyben voltam a városban, azonnal feltűnt a rengeteg lehetőség.
A másik hely, ahova vissza fogok térni, az Szekszárd, szüret időben. Sajnos csak telefon volt nálam, de ez is Magyarország gyöngyszeme, amely mindenképp megérdemel egy külön napot és majd posztot is…