Valahogy az elején mindenki, aki fényképezésre adja fejét talál olyan témát, amely közel áll hozzá, amiben úgy érzi megtalálja magát, vagy épp olyan képeket tud készíteni, amelyekkel meg van elégedve. Persze, most ne számítsuk ide a családi fényképeket ezrével kattintó anyukát, apukát, hisz az egy más kategória, inkább azokra a hobbi fotósokra gondolok, akik alkotói hajlamuknak, igényeiknek engedve fényképeznek. A téma, amiben kicsit jobban érzem jelenleg magam:
Az éjszaka fényei…
Többen feltették már a kérdést, hogy miért?
Először azt hittem, a válasz rendkívül egyszerű, de ahogy elkezdtem rajta gondolkodni, rájöttem, hogy annyira talán nem. Lehet, sokkal mélyebben keresendő, mint először gondoltam volna?
Lényegében magát az éjszakát már régóta nagyon szeretem. Egyik oldalon azért, mert ha az ember napközben dolgozik és későn ér haza, akkor magára (jaj de jól hangzik) általában már csak sötétben jut ideje, legalábbis hétköznap. Másik oldalon azért, mert akkor minden más. Nincsenek dugók az úton, nincsenek tömegek (leszámítva mondjuk a felkapott szórakozó helyeket), s még ha vannak is emberek, nem kell, hogy figyelembe vegyük egymást. Egy kicsit más világ… S ez igaz a városra is. Jelen esetben, ha Budapestet vesszük alapul, egészen más éjszaka, amikor beragyogják az éjszaka fényei…
De komolyra fordítva a szót, más arcát mutatja teljesen. Számomra sokkal szebb, letisztultabb, varázslatosabb és sejtelmesebb. S ez igaz szinte az összes városra, ember lakta településre, hisz nappal mindenki ismeri, szinte minden szegletét, de sötétben a jól ismert sarkok, helyek egy egészen más, varázslatos arcukat mutatják. S még a „csúnya” helyszínekben is találhatunk valami szépet… A szépek pedig még szebbek tudnak lenni. Nálam az éjszaka legtöbbször a fekete fehér fényképekkel társul, de egy kedves barátom unszolására mostanság megnézem a képeket színesben is, s bizony van, amelyikhez jobban illik. 🙂
Az emberek nagy része nem is ismeri saját környezetét éjszaka, olyan helyekre tudnak rácsodálkozni, amelyek mellett napközben többször is elmennek…