Nemrég kimentem a Városligetbe. Részben mert nem igazán van a Vajdahunyad Váráról elfogadható képem, másrészt mert ott volt a gyakorlati oktatás. Bár az épületről készült képekkel nagyon nem vagyok elégedett, egy kis Street photo becsúszott, s bár csak oda-oda kattintottam, meglepődve vettem észre otthon a képeket átnézve, hogy van köztük értékelhető is.
Maga a Vajdahunyad Vára a Városligetben szép. A környezete is szép, s főleg így, hogy a város közepén van egy kis zöld, üde színfolt, még inkább szépnek találja az ember. Ugyanakkor magának az épületnek a lefényképezése nem hozott lázba. Valahogy nem találtam meg azt a pontot, ahonnan meg tudnám mutatni szépségét, így lehet, a baj inkább az volt, hogy nem tudtam megfogni, nem tudtam semmi számomra különlegeset kihozni belőle…
Viszont ahogy jártam – keltem a vár körül, volt egy – két érdekesség számomra is. Az egyik a torony aljában ülő úriember volt, így úgy voltam vele, ha már ott vagyok, akkor egy – egy kattintás erejéig mégiscsak elkapok pár street photo-s pillanatot.
A másik számomra érdekes téma, amin kicsit el is csodálkoztam, az az volt, hogy egymástól függetlenül is két pár itt tartotta kreatív esküvős fotózásukat. Mármint nem azért tartottam furcsának, mert pont itt, hisz maga a téma szép, főleg ha valaki vissza is tudja adni, de amin elcsodálkoztam, az az volt, hogy pont kedd délután? Gondolom most értek rá, s még sem a teljesz násznépet akarták az esküvőn megváratni, míg ők fényképeznek.
Mindenesetre nem irigyeltem őket, mert 35 fok melegben teljesen felöltözve, részben a napon sétálva… Nekem is melegem volt rövid nadrágban, pólóban. Nem lettem volna a helyükben. A lenti kép számomra pont megmutatja, hogy bár az úriember szenved a melegtől, s lehet a hócipője is tele van már ezzel a nappal, végig fogja csinálni, erős lesz és feltűnés nélkül támaszkodik párjára…
A másik pár látszólag jobban viselte a meleget, legalábbis a férfi fele a párnak, de az időjárást, a rengeteg szúnyogot és a nagy páratartalmat ők sem élvezték felhőtlenül.
Street photo
A Street photo lényegében az utcákat és az utcák történéseit bemutató, spontán, dokumentarista fotóművészeti irányzat. Manapság már mindenki kattintgatja fényképezőgépét össze-vissza, s kisebb-nagyobb sikerrel még jó képeket is készítenek, véleményem szerint viszont rengetegen beleesnek abba a hibába, hogy a street photo-t mint fényképészeti ágat teljesen független é s „törvényen” felül állónak tartják. Szeretem a fényképezésnek ezen válfaját, azt viszont kevésbé, mikor minden, az utcán készült és semmi mondanivalóval (vagy erőltetetten belemagyarázható mondanivalóval) rendelkező képet Street photonak neveznek, mert az művészi, szóval nem kell megérteni.
Szerintem pont, hogy igen. Pont, mivel teljesen spontán, adott esetben véletlenszerű akcióban dús képek készülnek ilyenkor, még fontosabb, hogy mondanivalójuk legyen, hogy elgondolkoztassák a megtekintőt, közvetítsék az emberi érzelmeket, érzéseket. A spontán képek esetében alegnagyobb annak a valószínűsége, hogy leplezetlen és őszinte emberi érzelmeket lehet lencsevégre kapni, s ezt érdemes is kihasználni!
Természetesen vannak képek, amelyek esetében az emberi érzelmek minden további nélkül az alany arcának megmutatása nélkül is közvetíthető:
