A kérdés nemrég vetődött fel, hogy ha esetleg a 77D-t lecserélném, mire cserélném le, s ami jelenleg relatíve fix, hogy egy Full Frame Canon gépre. Más gyártóra való áttérés eszembe nem jutna, mert akkor az összes objektív, illetve egyéb kiegészítő, mint pl. a vaku használhatatlanná válna.
Miért pont full frame?
A válasz egészen egyszerű. Nem fogom végig elemezni, mennyi és pontosan mik az előnyei, esetleges hátrányai, röviden csak elmondom, mi az a pár apróság ami miatt váltani szeretnék:
- magasabb ISO érték kevesebb zajjal – azt hiszem ezt nem nagyon kell ecsetelni. Bár rendkívül jó gép és szeretem a Canon EOS 77D-t, azért magas ISO érzékenység mellett sajnos elvérzik…
- A full frame technológiájából adódóan kisebb mélységélességgel lehet fényképezni… Bárhogy nézzük, egy full frame fényképezőgép olcsóbb, mint ha az összes objektívet le kellene cserélni ezért a pici pluszért F4-ről f2.8-as kivitelre. Gondoljuk csak végig Canon EF 70-200 F4L IS SUM, mondjuk párosítva egy Canon EF 24-70 F4L IS USM-el, s még sorolhatnám… Nem mondom, hogy nem vágyom a jobb üvegekre, de ez a kategória jelenleg még csak álom.
Első nekifutásra a tükör nélküli Full Frame Canon EOS R-t kizártam, de mégis csak meg kellene vizsgálni, hogy mennyire lehetne jó döntés.
Ami elsődlegesen a legszembetűnőbb a Canon EOS R esetében az a mérete. Jóval kisebb mint egy tükörreflexes FF gép, így értelemszerűen a kezelőszervek elhelyezkedése is nagyban más, s itt erőteljesen kérdésessé válik, menyire használható kényelmesen huzamosabb ideig. Méretét nézve nem igazán van különbség a 77D-hez képest.
A gép keresője abból fakadóan, hogy nem tükör reflexes a gép, elektronikus. Ezt is feltételezem meg kell szokni, előnye minden esetre, hogy a képen azt kapod vissza, amit a keresőben látsz, míg az optikai kereső előnye, hogy nincs késleltetés és ugyanazt látod, mint saját szemeddel is látsz.
Az objkektív kompatibilitásával elvileg nem lenne gond, mivel az átalakító(k) / adapter(ek) segítségével minden régebbi optikámat támogatná (még a Sigma 18-35 ART lencsét is – bár kipróbálni nem volt lehetőségem, de gyanús, hogy a Canon EOS 5D mkIV-hez hasonlóan itt sem tudná kirajzolnia. teljes Full Frame érzékelőt). Nagy kérdőjel az autófókuszának működése, 5.655 fókusz ponttal, amely majd az egész érzékelő területet lefedi. Ha az jól végzi dolgát, az azért elég nagy előny lenne.
Sebességre az R mutat egy kis előny a 8 képes sorozat felvételi sebességével, de ez számomra kevésbé releváns, hisz a 77D jelenlegi sorozatfelvételi képességeit sem használom ki, viszont az akku kapacitását nézve, elég szegényes a gyárliag megadott 370 kép… Itt mindenképp szükséges a portré markolat…
Nem feltétlenül akarnám most sem leírni milyen specifikációkkal rendelkeznek a gépek, erre nagyon jó összehasonlításokat lehet találni az interneten, amelyeket inkább belinkele, ha valaki szeretné végig böngészni:
Canon EOS R vs Canon EOS 5D mk IV
A Canon EOS 77D-hez képest a Canon EOS R mindeképp előrelépés. A kérdés inkább az, hogy a Full Frame tükörreflexes vázakkal összehasonlítva mennyire állná meg helyét. Az pedig, hogy mennyire tűri a magasabb ISO tartományokat, mennyi a dinamikai átfogása (elvileg érezhetően nagyobbnak kell lennie papíron).
A neten fellelhető tesztek alapján mind az ISO zajosodása, mind a dinamikai tartománya szinte megegyezik a Canon EOS 5D mk IV-ével, sőt egyes vélemények szerint Canon házán belül igazából az 5D mk IV-hez áll legközelebb, ami a tudását illeti. A részletes tesztet itt tudod elolvasni.
S ami kicsit folyamatosan ott motoszkál a fejemben, hogy az EOS R esetében egy olyan gépről beszéltünk, amellyel a Canon jelenleg egy piaci rést próbál betömni, nem pedig egy valós profi / félprofi igényt kielégíteni (lássuk be, hogy a profi / félprofi fotósok nem fognak átállni egykönnyen, míg aki vlog-ol, annak jó opció lehet, illetve másodlagos gépnek sem lehet rossz, bár nem hazai körülmények közt), így valószínűleg a gépnek vannak még gyerekbetegségei, jelenleg még csak egy nagy próba, hogy mit tudnak elérni ezzel, stb. Ebben erősít meg ez a teszt is.
S itt jön el a nagy igazság… Ahhoz túl sok a “gond”, pontatlanság, gyermekbetegség és bizonytalanság, hogy a 6D mk II-nél érezhetőbben drágábban, de az 5D mk IV-nél nem sokkal olcsóbban emellett döntsön az ember. Még akkor is, ha a hibák egy része szoftveresen javítható idővel.
Közben a fenti sorok után eltelt pár nap, 1-2 hét, s két általam kedvelt vlog-os is elmondta véleményét a kameráról. Lényegében érdemes végignézni és a helyén kezelni a dolgokat. Az biztos, hogy a kamerával hozzáértő kezek lenyűgöző képeket készítenek, Brendan van Son videójában ez jól látszik, s őszintén el is mondta, hogy a 200D-jét cserélte le vele, nem az 5D mk IV-et…
Szóval lelkes amatőröknek jó kis kamera lehet (főleg ha valaki most akar komolyabban foglalkozni a fényképezéssel, s ténylegesen egy belépőbb szintű gépről vált. Aki ennél kiciti feljebb pozícionálja magát, ott backup kamerának viszont tökéletes választás lehet, és elsődleges gépnek???