Tegnap este még egy ideig túrtam a régi képeket és ráleltem jó néhány 2017-es fényképre, amelyek a Balaton partján készültek. Ebből választottam párat, amelyeket újra utómunkáztam, kicsit bátrabban, mint korábban és íme, ez lett belőle…
Maga az eredeti kép is nagyon erőteljes volt számomra, így az utómunka során nem kellett sokat emelni a clarity-n, dehaze-en, illetve nem kellett a szaturációt sem túlhúzni, hogy a fenti eredményt érjem el. Hangulatát nézve nekem nagyon tetszik, míg visszaemlékezve a helyszínre, ez egy elhagyatott, teljesen benőtt stég volt. A stéghez vezető út fel sem tűnt, csak a kis fehér fém kapu a nádas szélén, s kíváncsiságból megnéztem mit is rejt. Azt hiszem, minden további nélkül kijelenthetem, hogy egy gyöngyszemet, valahol Balatonfüred környékén.
Így tavasszal kifejezetten jól esett olyan képeket áttúrni amelyek előrevetítik, hogy lassan jön a szép, meleg idő. Bevallom, várom, hogy újra 15 fokos hajnalokra ébredjek. Bár a hideg hajnalok ellen sincs kifogásom, hisz rengeteg jó kép készült akkor is, de most valahogy igényem van már a kellemes melegre. Nyáron majd arra fogok panaszkodni, hogy jöhetne egy kis lehülés. De most jó lenne ott tartani, s nem télikabátban kimászni a teraszra.
Miért pont a Balaton?
Évekig kimaradt, nem jártam le, mert nem szerettem a tömeget, amivel a Balaton járt. Körülbelül öt éve szoktam rá újra a magyar tengerre, s azon belül is az északi partra inkább. Nem csak mert kisebb a tömeg (mert ez nem feltétlenül van így), hanem mert nem kell kilométereket sétálni, hogy értelmezhető szintre emelkedjen a víz az állam alatt. Pillanatok alatt újra megszerettem, főleg a hajnali órákban, amikor szinte senki nem jár a parton, csendes és nyugodt a környék. Mindemellett nincs is messze, így ha az ember gondol egyet másfél óra alatt már a parton tud lenni, s kis odafigyeléssel a nagy forgalmat, a dugókat is könnyen ki lehet kerülni. A reggeli sikeres fényképezés után pedig kifejezetten jól esik bevetni magát az embernek a vízbe. A lenti kép Balatonszárszón készült, nem messze a szabad strandtól.
A tökéletes helyet ugyan nem találtam még meg, de mindenkinek ajánlani tudom azt is, hogy ne csak a tó partjáról gyönyörködjön a kilátásban, tájban, hanem a tó közepéről is.
Na de mindegy. Remélem idén több jó képpel bővül majd a Balaton gyűjtemény, főleg, hogy most már kicsit más szemmel nézem én is, mit és hogy szeretnék fényképezni, illetve az 5D-t a Lee szűrőcsaláddal párosítva van is elképzelésem, milyen képeket szeretnék készíteni. Ennek egyik helyszíne biztosan a balatonföldvári kikötő lesz, ahol készült pár, szerintem jó kép. Ezeket a közeljövőben ugyancsak bemutatom még.
Addig is két kép Balaton egyik legszebb vitorlásáról, a Sirocco fedélzetéről. A Sirocco-ról annyit érdemes első nekifutásra tudni, hogy 1947-ben tették vízre, és egészen kalandos módon jutott el mai állapotáig. A jelenlegi gyönyörű állapotát nagyrészt Cittel Lajos-nak köszönheti, aki órákat tud mesélni a múltjáról, de pár morzsát itt is elolvashattok belőle, illetve a hajó hivatalos honlapján, ami sajnos nem nagyon frissül.
A hajó legfontosabb méretei:
| Hajótesten mért hossz: | 18,55 m | Nagyvitorla: | 73 m2 |
| Hajótest szélessége: | 2,75 m | Fock: | 37 m2 |
| Oldalmagasság, fenéktől: | 2,72 m | Vihafock: | 26 m2 |
| Vízvonalhossz: | 12 m | Genua: | 53 m2 |
| Tőkesúly: | 4.800 kg | Spinnaker I.: | 140 m2 |
| Tömeg: | 9.300 kg | Spinnaker II.: | 230 m2 |
| Motor: | 30 LE | Spinnaker III. | 310 m2 |
| Árbóc: | 21,7 m | Blister: | 280 m2 |
Na igen, a fenti kép már inkább naplemente a Sirocco vitorláson, s erőteljesen túl is van tolva. Egyik első Photoshop próbálkozásaim eredménye, s valljuk be nem is a legjobb eredményű, de ha másért nem, intésként megtartom, hogy hogy nem szabad utómunkázni, vagy, hogy hogy lehet egy képet utómunka során elrontani. 🙂