Vácrátót arborétum, vagy más néven a Nemzeti Botanikus Kert… Miért pont ezt a témát hoztam ma?
Így Home Office-ba „üldözve” az ember próbálja értelmesen eltölteni a felszabadult idejét. Ezt lehet fényképezéssel a lakásban, mert valljuk be a lehetőségek végtelenek, de azzal is megpróbálkozhat az ember, hogy újra átnézi régi képeit, kiválogatja és újra utómunkázza őket. Ezen a héten ezzel próbálom eltölteni hasznosan időmet.
Vácrátót Arborétum
Vácrátót maga, mint falu nem nyújt túl sok izgalmat. Igazából egy teljesen hagyományos magyarországi község, hozzávetőleg 2.000 fős lakossággal, s nem túl sok nevezetességgel. Ha ezzel bárkit is megsértenék most a helyik lakosok közül, ezért elnézést kérek és természetesen várom a javaslatokat, mit érdemes megnézni, lencsevégre kapni. Ami szerintem említésre méltó, az a nemzetközileg is elismert botanikus kertjük (vagy közismertebb nevén az arborétumuk).
Még 2017-ben jártam többször az Arborétumban (azt hiszem a hivatalos neve a Nemzeti Botanikus Kert), részben mert közel volt, részben, mert nem annyira sűrűn látogatott, így van az embernek esélye, hogy egészen nyugodtan csináljon pár képet. Ami kicsit úgy szívfájdalmam volt a Vácrátót arborétum látogatása során, az az, hogy sajnos a látogatási idő (nyitvatartási idő) pont úgy van kitalálva, hogy se napkelte, se naplemente körüli időben és az akkori fényeket kihasználva lehessen fényképezni. Azt hiszem, mindenképp megérne egy beszélgetést a helyi illetékesekkel, hogy tegyenek egyszer kivételt, mert egy igazán szép napfelkelte, vagy naplemente egészen egyedi megvilágítást és különleges képeket eredményezne a Nemzeti botanikus kert-ben.
Ettől függetlenül panaszra nem lehet okom, kifejezetten szép hely, egy kirándulást mindenképp megér, de érdemes hosszabb túrára is felkészülni, mivel rengeteg kis eldugott, ugyanakkor gyönyörű részlettel rendelkezik. Én első alkalommal szeptember – október magasságában jártam a Nemzeti Botanikus Kert-ben, de feltételezem, hogy tavaszi időben is rendkívül szép lehet, mikor a fák még csak kezdenek életre kelni, illetve egy május végi – június eleji időszakot is érdemes lehet megnézni!
The gallery was not found!Vácrátót arborétum – ősszel
Az őszi látogatás legnagyobb előnye és ezáltal vonzereje is számomra a gyönyörű színek voltak, bár bevallom, hogy a két látogatás között kimaradt nagyjából három hét, így a kép, melyen a híd és a fa szerepel még mai napig izgatja fantáziám. Mármint olyan értelemben, hogy több levéllel a fákon mint a nagyon őszi képen, s több levéllel a talajon, mint a kevésbé őszi kivitelén. Szóval értitek. 🙂 S ezeket nem photoshop-al szeretném helyettesíteni, korrigálni, hanem magát a fényképet szeretném tényleg „ideális” időpontban elkészíteni. Ez a kép megérdemelne egy négy évszakos sorozatot is, hisz minden évszakában más-más hangulata és más-más arcát mutatná ennek a gyönyörű helynek. A hely maga annak idején annyira lenyűgözött, hogy még azt sem tudtam megvárni, míg hazaérek, hanem már az arborétumból posztoltam egy képet az Instagram-ra, amit mobillal készítettem.
A fényképezés során az akkor még számomra nagyon friss 77D-t használtam és a Sigma Art 18-35 mm-es objektívét. Mindkét eszközt nagyon szerettem, bár mai fejjel azért volt egy-két bosszantó tulajdonságuk.
A Sigma Art 18-35 mm f1.8 DC HSM esetében mindenképp szóvá kell tennem, hogy az esetek nagy részében nem találta el a fókuszt. Ez pedig rosszabb fényviszonyok mellett csak tovább romlott. Nem mondom, hogy nem tudtam vele élni, s bevallom, ennek ellenére imádtam, de így utólag a jelenlegi Canon EF 16-35 F4L IS USM-hez képest ez mégiscsak bosszantó volt.
Mindezek ellenére nagy előnye volt az F1.8-as rekeszértéke, ami mai napig hiányzik kicsit, de sajnos Full Frame vázra nem volt kompatibilis. (Egészen pontosan a vázra felrakható és még fényképezni is lehet vele, mert nem ütközik bele a tükör felcsapáskor, stb., csak szépen egy fekete kör van körbe, mivel az érzékelő teljes felületét nem rajzolja ki.)
Vácrátót arborétum! Visszatérek! S ez nem fenyegetés akar lenni, mint inkább ígéret, mert szerintem rengeteg jó kép van még benned, s az idő múlásával, ahogy fejlődtem a már elkészült képeket is teljesen másképp készíteném el újra. Amit leginkább sajnálok, hogy attól függetlenül, hogy tényleg közel van hozzám, még nem vettem rá magam, hogy gyakrabban kilátogassak és több figyelmet fordítsak rád.