Már nagyon rég nem voltam kint Streetphoto-zni és járni az utcákat este, így gondoltam pont jó az alkalom, hátha le lehet fényképezni valami érdekeset… A gondolat nem volt alapvetően rossz, de az időzítés annál inkább. Míg a Covid előtt bármikor kimentél a városba, volt élet, volt mozgás, kis forgatag, még hétköznap, este is, mikor mennek haza az emberek munkából és elintézik bevásárlásaikat, addig most ennek nyoma sem volt.
Streetphoto-zni szerettem volna…
Célként a Vörösmarty tér és környékét céloztam meg, mivel ott mindig volt, van mozgás, vannak emberek, fiatalok, kis élet. De nem. Lehet, a hideg idő is közre játszott, de inkább az, hogy szórakozó helyekre be nem lehet ülni, egy meleg teát zárt helyen, vagy egy fűtött teraszon meg nem lehet inni, így az emberek is inkább otthon maradnak a melegben.
Régen Streetphoto-ztam már este (pár kép itt megtalálható: link, link, link, link), tavaly is inkább nyáron, délután volt rá egyszer – egyszer lehetőségem. Gondoltam ez most pont jó alkalom lesz, hogy én is kicsit kimozduljak, eltűnjek az emberek közt és feltűnés nélkül lőjek pár jó képet. Mivel nagyon kevesen voltak, az emberek közt elbújni nem lehetett. Kissé úgy éreztem, mintha egy sárga villogó lett volna rajtam, mivel azonnal feltűnt mindenkinek, hogy itt bizony valaki, valamit fényképezik, s a kürtős kalácsos lányokon kívül ez inkább zavarta az embereket (ők viszont legalább kíváncsiak voltak, aminek nagyon örültem).
Amin ugyancsak meglepődtem, hogy nem emlékeztem, hogy ennyire sötét este a város. Majd rájöttem, hogy nem, nem szokott ennyire sötét lenni, de mivel se utcai árusok, bódék, se teraszok, így csak pár kirakat világítás és az utcai lámpák világítottak… Aki emlékszik a 2019-es évre, vagy az azt megelőző időszakra, teljesen idegenül érezheti magát, főleg, ha ritkán jár ezeken a helyeken, mint én.
Szóval érdekes nem volt, legalábbis fotós szemmel, viszont hideg igen, így született pár kép gyakorlásképp, a napi lépésszám meglett és hazaérve annál jobban eset egy forró fürdő…
Talán ez volt az első olyan alkalom, amikor hazaérve meg sem néztem a képeket két napig…