Termékfotó készítésénél a legtöbb esetben az a cél, hogy felhívjuk a figyelmet a termékre. Huh, ez egy nem túl szerencsés mondat, de megpróbálom kifejteni, mire is gondolok. Szóval nem elég egyszerűen a terméket (például egy energia ital dobozást) lefényképezni. Nem elég adott esetben szépen lefényképezni, jó megvilágítás mellett, remek színekkel. Úgy kell tudnunk lefényképezni, hogy kedvet kapjunk a termékhez, hogy adott esetben össze fusson a nyál a szánkban, vagy egyszerűen csak vágyat érezzünk, hogy most bizony innánk egy energia italt.
Mi a baj a fenti termékfotóval?
A válasz egyszerű. Nem venném meg egy ilyenek kép alapján a terméket. Vagy épp nem éreznék késztetést arra, hogy pont ezt a terméket akarjam megvenni. Nem igazán érzem azt a késztetést, hogy milyen jó is lenne, ha most innék egy Red Bullt. Egyszerűen elsétálnék mellette.
Ahhoz, hogy tényleg hatással legyen rám a kép, a termékfotó, a reklám, az kell, hogy az adott terméket megkívánjam. A fenti kép, ha épp szomjas vagyok, maximum annyit ér el, hogy bemenjek a boltba és vegyek valami innivalót. Amúgy pedig unalmas, középszerű és még csak a világítás sem sikerült túl jól. Bár sok termékfotó esetében ennél sokkal silányabb minőséggel is találkozunk nap, mint nap.
Mit kell tennem ahhoz, hogy a termékfotó elérje a célját?
No, ennek a reklám-pszichológiáját biztos nem fogom kifejteni, mivel ez egy nagyon összetett tudomány. Maradjunk jelen esetben a józan paraszt ész keretein belül, s gondoljuk végig, mi van ránk hatással, illetve mivel kötjük össze a Red Bullt.
- a Red Bull szárnyakat ad… – igen, ez egy modelles reklámfotó esetében jól ki is használható…
- a Red Bull élénkíti a testet és az elmét… – ugyancsak egy modelles termékfotó esetében tudom elképzelni azt, hogy ezt a mondatot beépítsük a képbe
- én a Red Bullt hidegen iszom… – ezzel már tudunk is kezdeni valamit!
- sokan isznak Red Bull Vodkát… – ez mondjuk egy szórakozó helyen ugyancsak jól megfogható!
Sokáig sorolhatnám még, mi minden jut eszünkbe a Red Bullról, mint energia italról, de az utolsó két pont az, ami számunkra jelenleg fontos, vagy támpontot kell, hogy adjon.
Szóval, ha szeretnénk azt elérni, hogy a termékfotón szereplő Red Bull energiaital szomjoltó, felüdítő hatása jöjjön át, szerintem egy jó mód, ha a frissen a hűtőből kivett dobozt fényképezzük le, ahol a hőmérséklet különbség miatt a keletkező pára cseppekben csapódik ki.
Hogy fényképezzünk cseppeket, mintha frissen a hűtőből vettük volna ki az energia italt?
Erre több módszer is létezik.
Az egyik, ami esetleg egyből eszünkbe jut, hogy kivesszük a hűtőből és lefényképezzük. Maga az elgondolás nem is olyan rossz, azt leszámítva, hogy perceken belül ezek a cseppek elkezdenek lecsorogni, s már nem lesz szép a kép…
De természetesen ezeket a cseppeket imitálhatjuk is. A lényeg, hogy a fényképezés ideje alatt maradjanak rajta a dobozon és ne kezdjenek el összefolyni, illetve lefolyni. Erre nagyon jó lehetőség a glicerin. Glicerint vehetünk gyógyszertárban, internetről. Talán a legjobb beszerzési forrás az elektromos cigit használók által látogatott weboldalak, webáruházak, hisz ott igen jó áron tudunk nagyobb mennyiségben is rendelni, házhoz szállítással. A lényeg a mi esetünkben, hogy ezt utána hígítsuk fel 1/3-ad vagy 1/2-es arányban vízzel, öntsük be egy fújós flakonba és permetezzük le vele az tárgyat, amelyet termékfotózni szeretnénk.
A glicerin mellett a másik lehetőség a folyékony glükóz. Ezt elvileg otthon is el tudjuk készíteni, de boltban (például sütemény kiegészítős boltok) is meg tudjuk venni, pár száz forintért. A folyékony glükóz esetében ügyeljünk rá, hogy az átlátszó, víztiszta legyen. Ezt is vízzel hígítjuk (1/2-es arányban) és ugyanúgy egy pumpás flakon segítségével tudjuk befújni a terméket, amelyet fényképezni szeretnénk. Könnyebb elkeverni, ha a víz langyos vagy meleg, de ebben az esetben a fújás előtt várjuk meg míg teljesen kihűl!
Mindkét fenti módszer tökéletesen megfel céljainknak, mégis van köztük különbség. Én személy szerint a folyékony glükózt jobban szeretem használni, az alábbi okokból:
- a glicerinnel ellentétben a folyékony glükóz sokkal kevésbé szabályos cseppeket hoz létre szerintem, így természetesebbnek tűnik
- a folyékony glükóz 2-3 óra alatt teljesen rászárad a termékre, így azt már szabadon lehet mozgatni, dönteni, dolgozni vele, nem kenjük el véletlenül sem a cseppeket
- s mivel megszárad, utána már kevésbé izgulnak rá a darazsak 😉
Mire ügyeljünk fényképezés közben?
A fényre! Vegyük figyelembe, hogy az üvegen, dobozon, vagy amire épp fújtuk a folyékony glükózt, vagy a glicerines oldatunkat, ott sok sok apró csepp jelenik meg. Ezek az apró cseppek részben lencseként működnek, illetve sok esetben egészen másképp verik vissza a fényt, mint maga a termék, amelyet termékfotózzunk!
Szóval a tudatos fény használat nagyon fontos! Sok esetben nem is közvetlenül a tárgyat világítjuk meg, mivel a sok kis apró csepp ilyenkor hajlamos kiégni, hanem okosan használt derítőlapok segítségével, lágy fénnyel érjük el a kívánt hatást.
Na de lássuk is, hogy néznek ki ezek a cseppek a fényképeken:
S ahogy látható is, ha egy kicsit túlfújjuk a terméket, még egy kis megfolyást is tudunk imitálni, de mégis ellenőrzésünk alatt tartjuk az egészet.
A fenti kép a 90 mm-es Tamron Macro objektívvel készült, f8-as rekesszel, 1/125-ös záridő mellett. A doboz felülről lett megvilágítva (mármint a nyitó része felöl, ami nem látszik a képen) és mind a bal, mind a jobb oldalán a fényt egy-egy derítőlap segítségével tereltük a megfelelő helyre. Szerintem jó lett, s ha én meglátnám útközben, szívesen innék is egy kék áfonyás Red Bullt…
Red Bull Vodka
S ha már benne voltam a Red Bull fényképezésbe, gondoltam, a szórakozó helyek egyik kedvelt párosítását is megpróbálom megörökíteni.
Itt már nagyobb a kihívás, hisz a vodkás üveget hátulról világítjuk át (ez hozza létre az üveg tükröződését is), ami jót tesz a pohár tartalmának, de a Red Bull-t mindenképp szemből, oldalról kell megvilágítanunk, úgy, hogy a kis cseppek ne égjenek ki, azaz derített lágy fénnyel. S bár a néző ebből 95%-ban semmit nem fog érzékelni, a fényképésuz számára egy ilyen termékfotó elkészítése mégiscsak öröm, hisz nem a megszokott és idővel monotonná váló feladatott kellett sokadszorra megoldania. A kép további érdekessége, hogy csak rendes jéggel tudtam dolgozni. Ahhoz, hogy a jég közbe ne kezdjen el megolvadni, folyni, minden beállítást elvégeztem „szárazon”, azaz minden részlet és annak megvilágítása jég nélkül beállításra került, s amikor az általam elképzelt hatást elértem, csak akkor került a pohárba, illetve az asztalra (fekete üveglapra) a jég, hisz itt már minimális finomítás mellett, de szinte csak meg kellett nyomni az exponáló gombot.
