Utóbbi hónapokban a Landscape és épületek fényképezése kissé a háttérbe szorult. Visszanézve a képeket, szinte csak Budapest volt terítéken és leginkább késő este, éjszaka. Kicsit változott az ízlésem is az utóbbi években, így már nem is a vaksötétben történő épület fotózás az ami foglalkoztat, hanem inkább a reggeli / esti időpontok, arany óra körül, felhős éggel… A zsámbéki romtemplom már többször felmerült bennem, mint lehetséges téma, majd a feledésbe is merült, legalább annyiszor. Az utóbbi hetekben mégis elő-elő került, hogy le kellene fényképezni, mivel magával a képpel terveim vannak, de erre még visszatérünk később.
A zsámbéki romtemplom (Premontrei kolostor) története
A legtöbb esetben, amikor elmegyek és lefényképezek egy régebbi épületet, helyszínt, az egész „művelet” azzal kezdődik, hogy az interneten elolvasom, mit érdemes a helyszínről, vagy épp épületről tudni.
A zsámbéki romtemplomot 1220 és 1234 között építették és egészen pontosan egy premontrei kolostorról és templomról van szó. Vagyis annak romjairól. Magát a templomot a francia származású Aynard lovag (III. Béla második feleségének, Capet Margit, kíséretébe tartozott a lovag) építtette a hozzátartozó premontrei kolostorral együtt. A kolostor a XV. században leégett, majd 1475-ben a pálosok kezére került, akik az eredetileg késői román stílusú bazilikán gótikus stílusú átépítéseket hajtottak végre. A templom és a kolostor sorsát végü az 1763-as földrengés pecsételte meg, amely után nem lett újjá építve.
Elnézve a helyszínen a romtemplomot, azért felötlik az emberben, hogy milyen kár, hogy a földrengés idején már több, mint 500 éves épületet senki nem akarta annak idején újjáépíteni. Ugyanakkor szerencse is, mivel egy rendkívüli látványtól fosztottak volna meg minket. A manapság 800 éves zsámbéki romtemplom minden esetre egy páratlan építészeti műremek, s így, hogy az épület fele lényegében hiányzik, rendkívül izgalmas is. A romtemplomon több helyen látszanak olyan falszakaszok, melyek nem 800 évvel ezelőtt, vagy az átépítések során keletkeztek. ezek a falszakaszok az 1896-1900 közötti restaurálás során lettek építve állagmegőrzési céllal, hogy a romtemplom többi, eredeti falát óvják a további leomlástól.
Mikor érdemes menni?
Mi vasárnap délután mentünk. A zsámbéki romtemplom és premontrei kolostor szerencsére nem annyira frekventált helyen fekszik, hogy nagy tömeggel kelljen számolni (bár ennek gondolom az üzemeltetők kevésbé örülnek), így a gyönyörű napos kiránduló idő ellenére sem volt 5-10 látogatónál több, mikor odaértünk. Hozzá kell tenni, hogy tudatosan későn mentünk (17 órára), mert mindenképp a lemenő nap fényeiben szerettem volna megörökíteni a zsámbéki romtemplomot és premontrei kolostort. Az elképzelhető, hogy kora délután többen is vannak. Az aktuális nyitvatartásról pedig érdemes a romtemplom weboldalán tájékozódni.
Mindenképp érdemes megnézni, milyen időjárás várható, s leginkább, hogy mikor merre jár a nap.
A nap útjának követésére nagyon jó megoldás a The Photographer’s Ephemeris, amely pontos adatokkal szolgál a napfelkeltét, arany órát, holdfelkeltét, az árnyékok irányát, stb-t illetően.
Megérte kimenni?
Mindenképp. A zsámbéki romtemplom és premontrei kolostor kirándulóhelynek is szép, látványnak is érdekes. De ha ezektől eltekintünk, akkor fényképezni is megérte kimenni. Bár általános hiba azt elvárni, hogy minden egyes fényképezés alkalmából szülessen egy kép, amellyel teljes mértékben elégedett vagy, hisz ez gyorsan csalódáshoz vezethet, mégis így mérem én is sok esetben. Szeretem azt az érzést, mikor egyrészt már a fényképezés során érzed, egy jó képed biztos van, s még jobban szeretem azt az érzést, mikor otthon a képeket letöltve látod, igazad van, sőt több jó kép is született!
Először kicsit tartottam a helyszíntől. Nem hagytam túl sok időt magamnak, hogy körbe nézzek, felfedezzem, honnan lehetne jó képet lőni, de szerencsére nem is volt rá szükség. Előnye a zsámbéki romtemplom és premontrei kolostor környékének, hogy nem túl nagy, így elég szűkösek a lehetőségek, cserébe viszont sokkal könnyebb megtalálni azt az ideális helyet, ahonnan az elképzelt fényképet sikerül elkészíteni. (A Tatai öreg tó például egy olyan helyszín volt számomra, ahol azt a képet, amelyet szerettem volna elkészíteni csak a 3-4x alkalommal jött össze). S tegyük hozzá, hogy az időjárás is kedvezett, ami azért nagyon fontos!
