Egy ideje bosszankodom már az állványfejek pontatlanságán, legalábbis ami az általános 3D fejeket és a gömbfejeket illeti. Korábban már volt róla szó, hogy mikor, milyen állványt, illetve állványfejet érdemes használni, s bár akkoriban azt írtam, hogy a 3D fej rendkívül pontosan állítható be, megvannak a korlátai. Az bizonyos, hogy a 3D fej esetében a pontos beállításnál nagy előny, hogy mindhárom tengelyt külön – külön be tudjuk állítani, így tényleg lehetőségünk van a kívánt pozíció pontos beállítására. Ez bizonyos szintig, de mi van akkor, ha tényleg milliméter pontosságú precizitásra van szükségünk?
A sima 3D állványfejek legnagyobb gondja, hogy a pozicionálás után a fixálás során a fej minimálisan elmozdul (ez igaz a gömbfejekre is), illetve, hogy tényleges, precíziós beállításokra nem alkalmas. Itt kerülnek képbe a fogaskerekes állványfejek!
Mikor van szükségünk a fogaskerekes állványfejek pontosságára?
Ez egy jó kérdés. Eddig én is úgy gondoltam, hogy gömbfejjel, vagy 3D fejjel pontosan be tudom állítani a fényképezőgépet. A hiba akkor csúszott be általában, ha panoráma képet készít az ember, mert rengeteget eltököl, míg látszólag tökéletesen vízszintbe hoztad a géped, de utólag kiderül, azért van egy pici dőlés, satöbbi. Ahol sokkal látványosabb a különbség az épület, illetve tárgyfotók fényképezése. Főleg, ha nem egy síkot kell beállítanod, hanem több olyan vonal van, amelyeknek egymástól függetlenül párhuzamosak kellene, hogy legyenek, mert mindnek merőlegesnek kellene lennie az optikai tengellyel (vagy épp párhuzamban a fősíkkal). Ez akkor jelent igazán nagy kihívást, ha ezek a tárgysíkok egymáshoz képest még el is vannak tolva, azaz az egy vagy több tárgy előrébb / hátrébb van egy másik tárgyhoz képest. Itt vagy rengeteg türelemre és ügyességre van szükség, vagy egy fogaskerekes állványfejre, amellyel milliméteres vagy még annál pontosabb finombeállításra van lehetőség.
Tudom, a digitális utómunka során is korrigálható a pontatlanságból adódó optikai torzítás, ami részben rendben is van és kivitelezhető is, ha egy-két képről van szó. De abban az esetben, ha több tárgyfotónál kell elpepecselni ezzel, akkor ez rengeteg időt és türelmet igényel. Szóval nem biztos, hogy megéri utólag korrigálni a pontatlanságot, mint egyszer jól beállítani. Arról nem is beszélve, hogy minden ilyen jellegű módosítása a képnek erősen a minőség rovására megy. Ezt webes megjelenítés esetében nem igazán vehető észre, de ha már poszter nagyságú vagy annál nagyobb nyomtatásra szánjuk a végeredményt, akkor nem érdemes ilyen mértékben kilapátolni az adatokat a képből.
Miért pont a Benro GD3WH?
A válasz nagyon egyszerű. Volt lehetőségem kipróbálni a Manfrotto 410 Junior fogaskerekes állványfejét. Egy rendkívül jól használható, precíz és minden igényt kielégítő állványfejről van szó, de…
S ez a pici DE a legnagyobb hibája a Manfrotto állványfejének, ugyanis csak a Manfrotto saját cseretalpával kompatibilis. Sajnos bármennyire is jó gyártó, nem akar beállni abba a sorba, s nem akarja támogatni az Arca Swiss szabványt, amelynek lényege és előnye, hogy gyártótól független cseretalp és állványfej kompatibilitást biztosít. Azt, hogy ez mennyire „probléma”, akkor veszi észre a fotós, ha több állvánnyal rendelkezik, s nem feltétlenül márkahű, hanem inkább a használhatóság jegyében választja ki ezeket. Természetesen a Manfrotto választékában szinte bármilyen felhasználási célra megtaláljuk a megfelelő állványt, vagy épp állványfejet, de az Arca Swiss kompatibilis L Braket-et semmi esetre nem szeretném lecserélni. Nem csak azért nem mert stabil fogást és védelmet biztosít a fényképezőgép részére, hanem mert vannak olyan kiegészítők, főleg speciális helyzetben, amelyek a Arca Swiss kompatibilis L alakú cseretalpra könnyen felszerelhetőek.
Szóval a Manfrotto egyértelműen kiesett és túl sok olyan típus, gyártó nincs is jelen a magyar piacon. Az internetet bújva, végül a Benro állványfeje nem csak a külföldi tesztekben szerepelt jól, hanem itthon is beszerezhető könnyen és gyorsan.
Nézzük, mit is tud a Benro GD3WH állványfeje
Maga az állványfej nem kicsi (145 x 139 x 109 mm), de nem is túl nagy, bár ez inkább ízlések kérdése, hisz aki a kis kompakt gömbfejeket szokta meg, annak nagy lesz, aki pedig a klasszikus 3D fejekkel dolgozott már, örülni fog, hogy annál kisebb. Szóval ezt most jól megmondtam…
A súlya 740 gramm, ezzel nem tartozik a legkönnyebbek közé, mindemellett 6 kg hasznos terhelést bír ki a gyártó adatai szerint. A nagyobb súlyát leginkább a beépített műszaki megoldásnak köszönhető, míg a 6 kg teherbírás bár nem túl sok, a legtöbb feladat ellátására bőven elég. Manapság egy felsőbb kategóriás DSLR 1 kg alatt mozog, gondolok most például a Canon 5D mk IV-re a maga 890 grammos súlyával. Ha ehhez hozzászámolunk még egy akku packot, egy portrémarkolatot és egy nagy, nehéz objektívet, se nagyon jutunk 3 kg fölé, de a 4 kg közelébe semmiképp. Tehát az az elgondolás, hogy az állványfej is bírja ki az általános felszerelésünk súlyának dupláját, teljesül.
Maga az állványfej mind horizontálisan, mind vertikálisan +90 és -30 fok között dönthető, ami minden felhasználási körre elég szerintem, én legalábbis nem éreztem hiányát, vagy szükségét, hogy valamelyik irányba még meg kellene tudnom dönteni. Hozzáteszem, hogy alapból az állványfejet landscape állásban használom, hisz a fényképezőgépet portréállásba az L-Bracket segítségével állítom.
Én kifejezetten szeretem az L-Braket által biztosított fogást. Ad egy plussz védelmet a gépnek, bár mivel nem csaptam még oda semmihez, így ez nem is annyira releváns.
A másik ok, amiért szeretem, az az, hogy az állványfej eldöntésével a fényképezőgép állványokon portré állásba is lehet tenni a fényképezőgépet, viszont ebben az esetben a súlyközéppont eltolódik a fotós állvány közepétől. Van olyan helyzet, amikor nincs túl sok helyünk, hogy szétterpesszük az állvány lábait, s lehet bármilyen drága és teherbírású fényképezőgép állványunk, kitolt középső oszlop mellett portréba döntve az állványfejet, bizony az egész sokkal instabilabb lesz.
S mindamellett rendelkezik még három vízi-mértékkel is, így bármelyik állásban pontosan be tudjuk állítani a vízszintet. Az állványfej beállítását három tekerő gombon végezhetjük el tényleg milliméter pontossággal, de ha épp nagyobb mértékben szeretnénk dönteni a fejet sem kell csuklófáradásig tekerni, ugyanis mindhárom tekerő gomb rendelkezik gyorskioldóval, amivel utána a gömbfejeknél vagy épp 3d állványfejeknél megszokott egyszerűséggel állíthatjuk be a kívánt pozícióba. Ha már pozicionáltuk a fényképezőgépünket, nem kell sem meghúzni sem rögzíteni azt, egyszerűen a kívánt és beállított helyzetben tartja az állványfej a fényképezőgépet, s mindezt nagyon stabilan teszi.
Szóval összességében egy ténylegesen nagyon stabil és precízen beállítható állványfejről van szó. Ami talán kicsit negatívuma bizonyos helyzetekben, hogy maga a beállítása bonyolultabb és időigényesebb, mint egy gömbfej esetében, de ha tisztában vagyunk vele, mire melyik állványfejet használjuk, s mivel a cseréjük tényleg ne egy bonyolult művelet, akkor ez sem fog gondot okozni. Tisztában kell lenni azzal, hogy ez egy specifikus felhasználási körre szánt és abban tökéletesen dolgozó állványfej, amely sok fényképésznek felesleges befektetés lenne. Akinem viszont szülsége van a pontos és precíz beállítási lehetőségre, annak nagy segítségére lesz.
Nem sokkal több információt a gyártó oldalán itt találtok az állványfejről.
