Portréfotózás egy vakuval nem könnyű feladat, főleg, ha folyamatosan azon problémázok, hogy a portréfotózás nem erősségem, nem szeretem, szeretném, de valahogy nem igazán megy. Utóbbi időben többször is felmerült bennem, hogy ezen változtatni kellene, mert nagyon jó portré fotókat látni a neten és igazából egy rendkívül érdekes területe a fényképezésnek, főleg ha az emberi érzelmeket, hangulatokat is vissza szeretnénk adni. A felszerelés oldaláról nincs kifogás, az ami egy portréfotózás-hoz kell, rendelkezésre áll. Fényképezőgép, kettő a célnak bőven megfelelő objektív (Canon EF 70-200 és a Tamron 90 mm-esét is ide értem, a Canon 16-35-ösét kevésbé), vaku, softbox, stb.
Mivel nem igazán kényszerítettem magam eddig portréfotózásra, a vaku alapszintű használatán felül, túl sokat nem foglalkoztam lelkivilágával (és annyira sokat a portréfotózással sem). Eddig úgy gondoltam, hogy a vaku arra való, hogy minél jobban megvilágítsuk az alanyunkat. Pont. Pedig nem, épp ami érdekesé teszi a képet, az a játék az árnyékokkal, a fényekkel és ezen keresztül az érzelmek, hangulatok erősítése, átvitele.
Portréfotózás egy vakuval – ahogy a nagyok csinálják
Szóval azon felül, hogy a vaku lelkivilágát és felhasználási körét kicsit megismerve végig nyálaztam Scott Celby vakus könyvét, Frank Doorhof egyik Kelbyone-on lévő oktató anyagát végignézve jött az ötlet, hogy egy-két dolgot ki kell ebből próbálni, hátha… Frank Doorhof oktatóanyagáról annyit érdemes tudni, hogy fenomenálisan érthető, jól magyaráz és gyakorlati oldalról is fantasztikusan mutatja be, amit előtte elmagyarázott elméletet.
S ha már benne vagyok, a vakus könyvben leírtak is kifejezetten érdekesek és hasznosak. Ami külön tetszett, hogy nem drága stúdióvakukra épít Scott Kelby, hanem “mezei” rendszervakuk-ra és azok használatára. Érdemes elolvasni, és megnézni az oktatóanyagot (link).
Ha ezeken túl vagyunk, már egyszerű a recept. Vegyünk egy-két nagyon türelmes tesztalanyt, egy kis időt és kísérletezgessünk…
A teljes “fotózás”-hoz egy Nissin Di700A vakura, egy Canon EOS 5D mark IV gépre és egy Canon EF 70-200 F4L IS USM objektívre volt szükség. Persze a vaku egy 50×50-es softbox mögött volt, illetve egy-egy kép esetében egy derítőlap is besegített. Az tény, hogy a Nissin ne a legideálisabb választás a , Portréfotózás egy vakuval kísérlethez, de gyakorolni, kipróbálni, tanulni tökéletes volt!
A gép beállításai végig 1/125 sec, f4 és ISO 100 (egy-két kép esetében ISO 200), vaku beállítása 1/16 és inkább a vaku elhelyezésével játszottam kicsit, mikor szükséges volt.
Az, hogy az elkészült kép fekete fehérben, vagy épp színesben mutat jobban, az már személyes preferencia kérdése. De számomra a portré, az fekete fehéren tud igazán kifejező lenni…
Amin pedig változtatnom kell még, az a kommunikáció a modellel (van aki kicsit befeszül, ha fényképezik, olyankor én is, s ebből nem olyan könnyű kirángatni egyik oldalt sem, hisz itt nem profi modellekről beszélünk). A fent belinkelt videó tanfolyam erre is kitér pár szóban, de Frank-nek van egy ezzel külön foglalkozó specifikus tananyaga is.
A , Portréfotózás egy vakuval után a következő terv már a két vakus fényképezési módok “gyakorlása”, majd portréfotózás külső helyszínen (igen, ott is vakus támogatással). S ha valaki úgy gondolja, hogy tök jó, de nincs hol gyakorolnia, ezt a kifogást én is sokáig dédelgettem, de ez tényleg csak kifogás, mert a fenti képek is mind a lakásban készültek, amelynek megvannak ugyan a korlátjai, de kezdésnek igenis megfelel.