A street photo során nem mindig könnyű jó témát találni. Sok esetben már unalmas, sokszor agyon fényképezett témák jönnek újra és újra elő, ami nem baj, ha ezeket esetleg saját szemszögünkből, másképp be tudjuk mutatni, vagy épp izgalmassá tudjuk tenni. S ezeket izgalmassá tenni sem olyan nehéz, ha például életet viszünk bele a képbe! Ebben lehet segítségünkre a svenkelés, amelyet például a motorsportból jól ismerhettek.
Először is érdemes tisztázni a fogalmakat!
Nekem mit jelent a street photo
A street photo lényege, hogy hétköznapi jeleneteket fényképezzünk le és azokat adjuk vissza a kép szemlélőjének. Közel áll a sajtó fotóhoz, bár street photo során semmi esetre sem megrendelésre készítünk képeket, illetve sokkal jobban (sőt kifejezetten) érvényesül benne egyéni stílusunk, művészi jegyeink. Legtöbb esetben a szoció fotóval keveredik a street photo, mivel az utcákon könnyen megtalálható az erős és mély üzenet tartalommal bíró téma, amelyet legtöbb esetben az utcán élő embereken keresztül mutatnak be a fotósok. S bár az utcán a legtöbben nem nézik meg nyíltan őket, egy fényképen már korlátok és szégyenérzet nélkül bámulják meg a nehéz sorsú embereket, az egész műfajnak egy kicsit kukkolós mellékízt adva.
Számomra a street photo sokkal többet jelent, s szerencsére ezzel nem vagyok egyedül. A jó street photo igazából inkább ismeretlen emberek lopott pillanatairól szól. Egy fiatal pár, aki a tömeg ellenére is szereti egymást. Egy kiszolgálóról, vagy a munkájukból hazatartókról. Önfeledten játszó gyermekekről. Olyan pillanatokról, amelyeket mindannyian átélünk, akár naponta is, de nem állunk meg, nem nézzük meg, nem csodálkozunk el rajta, nem vesszük észre a részleteket, míg valaki meg nem mutatja ezeket a pillanatokat. S ezek a pillanatok emlékeket ébresztenek fel bennünk. Ettől erősek. Nekem ezt jelenti a street photo.
Sokszor a jó street photo receptje a szűk vágás, mivel ki kell emelnünk a témát, el kell érnünk, hogy ne vesszen bele a háttérbe, ne tűnjön el a tömegben… De ha mozgó témát szeretnénk fényképezni, akkor a legjobb megoldás, ha a mozgást tudjuk ábrázolni, az erőt, a sebességet, a dinamizmusát át tudjuk emelni a képbe. Ennek egy nagyon jó módja a svenkelés.
Svenkelés
A svenkelés egy fénykép készítései „technika”, amelynek a neve a filmiparból származik és lényegében a kamera vízszintes mozgással történő témakövetését értjük ezalatt. Azaz úgy követjük az adott témát fényképezőgépünkkel, mint a televízióban, amikor például focimeccset vagy autóversenyt közvetítenek. Szépen befogjuk a kiszemelt témát és annak mozgását a saját tengelyünkön fordulva követjük le (nem a fényképezőgépet fordítjuk el, mereven állva, hanem mi fordulunk, miközben a fényképezőgépünk a svenkelés során olyan mintha hozzánk lenne mereven nőve).
A cél a mozgó tárgy követése során annak fókuszban tartása, hogy éles legyen a kép elkészülésének pillanatában, míg a környezetét (a hátteret pl.) elmossuk. Ebből adódik, hogy ezt nem fogjuk manuális fókusszal fényképezni (vagy majd ha nagyon profik leszünk), s a fényképezőgépen a fókusz beállításnál az is fontos, hogy az folyamatosan kövesse a témát. Canon esetében erre az AI Servo AF a megfelelő választás mig Nikon esetében elvileg az AF-C mód.
A másik amire mindenképp figyeljünk, az az objektív beállításoknál, hogy stabilizátoros Canon objetív esetében a stabilizátor állása „2”-esen, míg Nikon fényképezőgép esetében a VR objektív „Normal” állásban legyen svenkeléskor.
Ennek a beállításnak a lényege, hogy „2”-es / „Normal” állásban a képstabilizátor csak a függőleges bemozdulásokat javítja, hisz a vízszintes elmozdulásunk (svenkelés) az tudatos.
A Nikon objektíveivel kapcsolatosan sajnos ilyen jellegű tapasztalatom nincs, így a gyártó ajánlásából és pár neves fényképész tapasztalatából indultam ki. Általánosságban úgy fogalmaztak, hogy az „Active” mód abban az esetben jó, ha mozgó járműről fényképezel (helikopter, hajó), míg a svenkeléshez a „Normal” módot használják, de vannak kivételek, ahogy ezt a Nikon itt le is írja.
Szóval miután beállítjuk a fényképezőgépünk AF módját és a kép stabilizátoros objektívünk is a megfelelő üzemmódba van kapcsolva, lassan neki is láthatunk fényképezni, bár még egy pár beállítás hiányzik, hisz a fényképezőgép automata módjában a svenkelésnek még nem az lesz az eredménye, amit el szeretnénk érni.
Ahhoz, hogy ténylegesen el tudjuk mosni a környezetet, hátteret, szükségünk van a megfelelő záridőre.
Én az alábbi záértéket szoktam használni (bár ez függ attól is mennyire vagy messze a tárgytól):
Biciklis esetében: 1/30 – 1/20 s
Gépkocsi esetében (városban): 1/50 – 1/30 s
Ha pedig autóversenyről lenne szó, akkor ott nagyban befolyásolja a sebesség, de 1/200 – 1/50 s között szinte bármi szóba jöhet. Ezt a helyszín, az adott pillanat határozza meg, no meg az, hogy milyen messze / közel vagyunk a témához (azaz, hogy nekünk mennyire kell gyorsan mozognunk) és így milyen záridő mellett érjük el a kívánt hatást.
Arra készüljünk fel, hogy az könnyen előfordulhat, hogy nem a teljes téma lesz éles. Ez nem hiba, hanem abból adódik, hogy nem állandó távolságban van a téma (azaz nem egy párhuzam mentén mozgunk a témával). A fenti képen is látszik, hogy a motoros felsőteste és sisakja éles, míg a motor eleje és hátulja már elmosódik. Szóval ha adott esetben ez egy motort reklámozó kép lenne, amely svenkeléssel készült, akkor ez ebben a formában nem segítené elő a megrendelőt, de ha sisak remlám lenne a cél, arra pont megfelelne. Viszont az alábbi képen jól látszik, hogy street photo esetében nem a motor, hanem a motoros sokkal érdekesebb számunkra, főleg, ha az egy közismertebb személy, aki még mosolyog is mikor meglátja a kamerát:
Canon EOS 5D mkIV, EF 70-200 mm F4L IS USM, ISO200, 111 mm, f/5,6, 1/30s
Ami pedig a rekesz értéket illeti, ott is több lehetőségünk van. Ha egy egyenletesen, jól megvilágított helyszínen vagyunk, fényképezhetünk teljesen Manual módban is, de ezt ilyenkor nyugodtan bízzuk a fényképezőgépre és állítsuk záridő-prioritásos módba. Bízzunk a gépünkben, a rekeszértéket folyamatosan állítani fogja, s így egy helyesen exponált, elmosott hátterű svenkeléssel készült kép fog készülni. A rekeszérték pedig sokadlagos szempont számunkra jelenleg, hisz a hátteret pont nem a mélységélességgel, hanem a svenkelés mozgásával mossuk el.
Értelemszerűen, ha a kép számunkra alulexponált, ezen az ISO érték növelésével fogunk tudni segíteni.
S ne keseredjünk el, ha az elején mondjuk 20 elkészített képből 1 lesz jó. Ez egy kifejezetten nem egyszerű feladat!