Pár apró részletet már az előző két részben megnéztünk (első rész, második rész) így időszerű, hogy kitérjünk arra, hogy világítsuk meg modellünket portréfotózás során. A sorozat első részében említés szinten érintettük már, hogy milyen fényt tudunk használni, ha egyedül vagyunk, vagy terepen, illetve stúdióban. A mostani rész fő témája a stúdió világítás kérdésköre lesz a portréfotózás során.
Stúdió világítás – fény típusok
Alapértelmezetten a fényképezés során két (+1) fő csoportba oszthatjuk a fényt:
- Természetes fény (napfény)
- Mesterséges fény (stúdió világítás, mennyezeti lámpák, stb.)
- Kevert fény (természetes + mesterséges fény)
A természetes fény alatt azt a fényt értjük, amit a nap ad nekünk. Akkor is, ha épp felhős az ég, hisz a fényforrásunk ebben az esetben is a nap, csak ekkor nem éles, közvetlen fényt kapunk a napból, hanem szórt fényt.
Az éles fény és a szórt fény között a különbséget leginkább az árnyékokban fedezhetjük fel könnyen. Éles, közvetlen napfény esetén az árnyékok is nagyon élesek lesznek, illetve a megvilágított és az árnyékos rész között nagyon erős lesz a kontraszt. Árnyékben, felhős ég mellett fényképezve pedig sokkal kellemesebb, lágyabb árnyékokat kapunk, kisebb lesz a területek közt a kontraszt. Ezeket a hatásokat természetesen stúdióban, mesterséges fény mellett is tudjuk reprodukálni, bár kevésbé az szokott lenni a cél, hogy az éles, közvetlen napsütést utánozzuk.
A mesterséges fények alatt azokat a fényeket értjük, amelyeket lámpákkal, vakukkal hozunk létre. Mesterséges fényeket használva sokkal könnyebb dolgunk van, hisz ezt a fényt tudjuk irányítani, vezérelni, uralni. Ennek előnye, hogy napszaktól és a természet kedvétől / kegyességétől függetlenül bármikor tudunk fényképezni, elképzelésünk és terveink szerint.
A mesterséges fény lehet valamilyen féle lámpa, jobb esetben olyan lámpa, amit kifejezetten fényképezésre gyártottak, mert ebben az esetben egy állandó színhőmérséklet mellett tudunk dolgozni, ami sok könnyebbséget jelent számunkra. De ideális esetben lámpa helyett kifejezetten stúdióvakukat használunk, ezért is beszélünk ilyenkor stúdió világításról, attól függetlenül, hogy ezeket szabadtéren is használhatjuk adott esetben.
A stúdió vakuk esetében az előnyünk, hogy rendelkezik egy gyengébb beállító fénnyel, amelyik segítségével be tudjuk állítani a fényeket, hogy a modellünkön a portréfotózás során a megfelelő hatást érjük el, s ez alatt a beállítási idő alatt mégsem égetjük ki a szemét.
Kevert fényről pedig akkor beszélünk, amikor a mesterséges fényünk (lámpa, stúdió vaku, vaku) mellett a környezetünk fényét is figyelembe kell vennünk. Azaz besüt a nap és nem tudunk sötétíteni, vagy épp terepen fotózunk, de vakut is használunk, hogy az árnyékokat megvilágítsuk. Ebben az esetben bár kevesebb a fény feletti kontrollunk, mégsem vagyunk annyira kiszolgáltatva mint amikor csak természetes fény mellett dolgozunk. Erre valószínűleg majd a későbbiek során vissza fogunk térni.
Protréfotózás stúdióban, klasszikus portré, stúdió világítás
Úgy gondolom, hogy minden „kezdő” portré fotósnak érdemes először a klasszikus portréfotó típusokat megtanulnia, magabiztosan fényképeznie, mielőtt világmegváltó gondolatai támadnak. Ennek az oka, hogy a klasszikus portréfotók esetében van pár „alapszabály” amelyek szamárvezetőként sem rosszak és ezekket megtanulva, alkalmazva pontosan tudjuk, milyen eredményt kell kapnunk, így könnyen ellenőrizhető is. Mindemellett segít megtanulni és megérteni az összefüggéseket, a rendszer működését, illetve a fényformálók használatát is, azaz megtanuljuk a stúdió világítás használatát.
Klasszikus portrék esetében általában 3-4 fénnyel dolgozunk stúdió világítás során. Van egyszer egy fő fényünk, s jelen helyzetben ehhez használjunk egy Beauty Dish-t, de használhatunk hosszú softboxot, octoboxot is.
A főfény feladata, hogy ő legyen a fényképen a meghatározó fény, azaz a legvilágosabb, legharsányabb, legdominánsabb fényünk a portréfotón, amely a kép alaphangulatát is meghatározza.
A főfény mellé használunk egy derítőfényt, mondjuk egy méretes softbox-al. Az ő feladata lesz a főfény által keltett árnyékok lágyítása, világítása.
S a következő két fény használata nem kötelező, de ha van lehetőségünk, tanuljuk meg használatukat, hisz után sok művészi portré esetében segítségünkre lehet ez a tudás. Ezek pedig az élfény (vagy hajfény), illetve a háttérfény.
Élfény (hajfény) esetében az a célunk, hogy a modell kontúrját kiemeljük, esetleg egy egy érdekes részletet kiemeljünk, de mindenképp élet telibbé tegyük vele a képet.
A háttérfény pedig csak annyi feladatot lát el, hogy a fotó alanyunk mögötti hátteret megvilágítsa, már ha szükséges.
Nézzük meg a stúdió világítás beállítását példákon keresztül!
Rembrandt / keskeny háromszög
Maga a beállítás azért kapta a keskeny háromszög nevet, mivel a fotó alany arcának a keskenyebb fele (a tőlünk távolabbi fele) van megvilágítva a főfénnyel, olyan módon, hogy az arc másik felén a világítás által egy kis háromszög is kirajzolódik.
Ezt a típusú beállítást Rembrandt háromszögnek is nevezik, mivel a festészetben először Rembrandt képeinél volt ez megfigyelhető.
Mindemellett a modell esetében látszik, hogy egy élfény is bevetésre került, amelyik kifejezetten megvilágítja a jobb vállát, ezzel is egy kis dinamikát, izgalmat víve a képbe. S maga a kép, sőt konkrétan a portréfotó modell jobb arcfele (amely közelebb van hozzánk) meg van világítva egy derítőfénnyel. Ez talán a legklasszikusabb stúdió világítási beállítás.
Összehasonlításként ugyan az a „kép”, de egyszer lekapcsolt derítőfénnyel és lekapcsolt élfénnyel:
Mindkét képen észrevehető különbség van és valljuk be, egymás mellé helyezve a három képet, a három stúdió vakuval készített beállítás (főfény + derítőfény + élfény) egy nagyon szép portréképet adott számunkra, míg egy-egy fény elhagyása teljesen más eredményt ad.
A portré elkészítésének szimulálásához a Set.a.light.3D.studio szoftvert használtam, amely nagyon pontosan képes szimulálni a stúdió körülményeket, a stúdió világítás használatát.
Stúdióvakuként pedig 3 darab 500W-os vakuval lett tervezve. A főfény egy 55 cm-es Beauty Dish, a derítőfény fényformálója egy 60×90 cm-es softbox, míg az élfény esetében Snoot lett felhasználva.
A főfényt megpróbáljuk úgy beállítani, hogy 8-as rekeszen tudjunk fényképezni. Ez azért egy jó érték, mivel itt elég kicsi a lehetőség tévedésre, azaz még ha rosszul is fókuszálunk kicsit, a modell szeme a portréfotózás során biztosan éles lesz.
természetesen úgy lenne szép és tökéletes a világ, ha mindezt úgy tudnánk beállítani, hogy fénymérővel dolgozunk, hisz annak használatával szinte garantálható a tökéletes expozíció. Aki évek óta fényképez már, az fejből tudja, mikor mit és hogyan kell beállítani, s aki most kezdi, annak, ha nincs fénymérője, akkor a digitális világnak köszönhetően próbaképek lövésével azonnal tudja ellenőrizni az eredményt…
Természetesen egy vakuval is le tudjuk fényképezni:
Rembrandt / széles háromszög
S akkor eljött az ideje, hogy még egy kis fogalmat tisztázzunk… Mi a különbség a „keskeny” és a „széles” portréfotó között?
A válasz nagyon egyszerű, s a továbbiakban ezért nem is fogjuk külön pontban venni. Keskeny portréfotóról akkor beszélünk, amikor a főfény által nagyobb megvilágított terület a fényképen láthatóan az arc széles (jelen esetben felénk eső oldala) vagy keskeny (tőlünk távolabbi és ezáltal keskenyebben látszódó oldala).
A Rembrandt háromszög esetében itt a főfényt kell kicsit áthelyezni, illetve a modellünk arcát fordítjuk el a megfelelő hatás elérésének érdekében:
S természetesen egy darab vakuval is elkészíthető ez a kép is:
Keskeny felező
A felezők esetében az arc egyik felét világítjuk meg a főfénnyel. Kiemelten ügyelünk arra, hogy az arc „sötét” fele ne kapjon a főfénytől világítást. Itt a leggyakorabbi hiba, hogy a sötét arcfél szemöldök csontja kap némi fényt. A portréfotózás során az arc sötét felét csak derítőfénnyle világítjuk meg, azaz csak lágyítjuk az árnyékokat:
Ahogy az előbbi példáknál, itt is megmutatjuk, hogy nézne ki egy vakuval a kép:
Széles felező
Keskeny kisorr
Kisorr világítás esetében úgy világítjuk meg az arcot, hogy az orrnak az árnyékát az arcra vetítjük. Az orrnak ebben az esetben csak kis árnyéka van, ebből kapta a kis orr elnevezést.
Fényforrások, fényformálók stúdió világítás esetén
A fentiek során többször elhangzott már, hogy főfény, derítőfény, élfény, stb. érdemes ezeket az elnevezéseket is tisztázni, illetve azt is, hogy ezeket nem csak stúdió világítás során, hanem szabadtéren is használhatjuk.
Jelenleg abból indulunk ki, hogy mi irányítjuk a fényt, amelyre a portréfotózáskor szükségünk van, így elsődlegesen a stúdióvakukról lesz szó. Ezt természetesen kevert fény esetében is hasonlóan lehet használni, bár ott a természetes fény részét sokkal kisebb behatással tudjuk irányítani, de külön nem foglalkozunk jelenleg vele.
Fényforrások
Ahhoz, hogy ezt is valamennyire átlássuk, még három alapfogalmat tisztáznunk kell amelyekből egyértelműen le tudjuk tisztázni a fényforrásokat funkciójuk alapján. Nem szeretnék hivatalos fogalmakat leírni, inkább úgy próbálom megfogalmazni, hogy mindenki számára érthető legyen, miről is van szó amikor stúdió világítás kapcsán erről beszélünk:
Főfény: főfénynek nevezzük azt a fényforrást (vakut), amelynek az adott fénye a legdominánsabb lesz a készülő portréfotón. Általában ez a fény az, amelyet a legerősebbre állítunk be.
Derítőfény: derítőfénynek nevezzük azt a vakut, amellyel a főfény által generált árnyékokat világítjuk meg, amellyel lágyítjuk az árnyékokat, kitöltjük a „teret”, stb.
Élfény / hajfény, stb.: ezek azok a fények, amelyekkel tudatosan kis részleteket szeretnénk kiemelni, mindezt egy erős, éles fénnyel, hisz ennek is dominánsabbnak kell lennie mint a derítőfénynek, s az is előfordulhat, hogy a főfénynél is erősebbre állítjuk.
Fényformálók
Fényformálókat szinte minden esetben használni fogunk a fényképezés során (a rendszervaku és az állandófényű LED panelek sem kivétel ez alól, bár sok esetben ők már alapból rendelkeznek valamilyen jellegű fényformáló funkcióval). A fényformáló szerepe és feladata (ahogy neve is mutatja) a fény formálása, azaz a fény olyan jellegű és szintű ellenőrzése, hogy az eredmény pont az legyen, amelyet megálmodtunk, elképzeltünk.
Az összes fényformálót most biztosan nem fogjuk végignézni, de 2-3 darabot érdemes megemlíteni.
Főfény esetében, az elérendő hatás függvényében használunk octobox-ot (nyolc szögletű, softbox szerű), de használhatunk szoftbox-ot is. Ebben a két esetben a főfényt is valamennyire lágyítjuk, attól függetlenül, hogy ez a legharsányabb, legvilágosabb fényünk. A lágy főfény előnye, hogy lágyabbá teszi az arcvonásokat, ráncokat, satöbbi. Amennyiben a portréfotózás során pont keményíteni szeretnénk az arcvonásokat, vagy pont kontrasztosabb arcot szeretnénk, jól kirajzolódó markáns ráncokkal, abban az esetben használjunk beautydish-t vagy méhsejtrácsot (a méhsejtrács használható softbox-al és octobox-al is).
Derítőfény esetében kifejezetten lágy fényt használunk klasszikus portréfotózás során. Ez leginkább softbox, amely lehet téglalap alakú, négyzet alakú, de lehet akár octobox is. Itt a lényeg, hogy az arc árnyékait megvilágítsuk, lágyítsuk.
S végül az élfény / hajfény esetében érdemes Snoot-ot (Gobo-nak is nevezik) használni, mivel így egy kis területre irányított jól beállítható fényt fogunk tudni használni.
S hogy ne maradjon ki a sorból, amennyiben a hátteret is meg szeretnénk világítani, ott érdemes első nekifutásra reflektorral dolgoznunk, bár helyette softbox, octobox, satöbbi is használható.
A későbbiek során a terv szerint külön témában fogjuk taglalni a fényformálókat és azok hatásait ugyan arra a képre.
Addig is, ha érdekel a sorozat többi része, ezeket itt olvashatod el:
A portréfotózás alapjai 1. rész – hogy fényképezzünk portrét
A portréfotózás alapjai 2. rész – portréfotó tippek, portréfotó pózok
A portréfotózás alapjai – 4. rész – Szabadtéri portréfotózás egy vakuval