A portréfotó, mint olyan mindig is egy érdekes téma volt és az is lesz. Ha kicsit messzebbről szeretnénk nekifutni, akkor azt is bátran kijelenthetjük (sőt), hogy az elmúlt sok száz év során a portré vitathatatlanul mindig is nagyon közkedvelt volt. Legyen itt szó női portréról, vagy épp az uralkodó osztály arcképeiről. Ahhoz, hogy jó portréfotó-t tudjunk készíteni, van pár trükk. Biztos nem fogom tudni az összeset, de a töredékét sem elmondani, de pár szempontnak fussunk neki, s majd folytatjuk!
Milyen objektívvel fényképezzünk portrét?
Nem mindegy, hogy milyen objektívvel tesszük ezt. S itt nem csak a mélységélességre kell gondolnunk (sok esetben kicsit túl is van ez gondolva), hanem arra, hogy vajon melyik objektív mennyire torzítja az arc, a fej, a téma megjelenését a valósághoz képest.
Általánosan elfogadott tény, hogy a portréfotózásra legalkalmasabb gyújtótávolság 70 (egyes elvek szerint 50 mm-től, de nem) – 100 mm körül kezdődik el Full Framen. Ennek oka, hogy 100 mm alatti gyújtótávolság esetében az arc torzul, az objektívhez legközelebb eső része aránytalanul nagy lesz. Például egy 35 mm-es objektív esetében egy közeli szemből készített női portréfotó alanyának orra a valóságnál jóval nagyobb lesz, illetve az arc pedig akár egészségtelenül vékonynak fog tűnni. Nem biztos, hogy modellünk hálás lesz ezért!
Szóval a 30 mm-es „portré objektív” nem alkalmas portré fotózásra. Hiába adják el olcsón a gyártók, ami miatt közkedvelt is, ASP-C szenzorra vetítve is csak 50 mm-nél tartunk. Ugyan ez igaz a Full Frame-re is kapható 50 mm-es objektívre. Közelről torzít. Ezek az objektívek, azaz az 50 mm-es gyújtótávolság általánosságban ember ábrázolásra viszont tökéletesen alkalmasak. Tehát teljes test, esetleg minimum a test 70%-a.
Portréfotó-ra már használható objektív 85 mm-nél kezdődik. Nem véletlen, hogy minden nagy gyártó elkészíti a FIX 85 mm-es 1.2 vagy 1.4-es fényerejű üvegjét, amit arany áron mérnek. Bár még ez is igen határeset, s a 85 mm inkább a Crop-os vázakra értendő. Igazi portrét, illetve Headshot-ot ezen a gyújtótávolságon már le lehet kezdeni lőni, de headshot vagy szűk portré esetében a 135 mm-es Full Frame gyújtótávot jegyezzük meg inkább kezdő értéknek. (Crop-os vázon a 85 mm ASP-C esetében pont 135 mm környékére esik. Micsoda véletlen…)
Crop-os vázon 70 mm-erre azért merünk „lemenni”, mivel a 85 mm-hez képest nem annyira észrevehető a torzítás, viszont két remek és nagyon jó minőségű objektív is bele esik a 70 mm-es tartományba. A két legnagyobb gyártó kínálatában (Canon, Nikon) is megtalálható a 24-70 és a 70-200 mm-es objektív. Az, hogy ez a két objektív rendkívül közkedvelt, az annak tudható be, hogy mindkettő lefedi a 95%-ban leggyakrabban használt gyújtótávolságot, így ezekkel a FIX objektívek megkötései nélkül (és az állandó objektív csere nyűgje nélkül) többféle képet is készíthetünk. A 24-70 mm-es alkalmas Cityscape, Landscape, egész alakos fotók, jóindulattal portrék készítésére is. Szinte az egyik legjobb városi objektív, hihetetlen jó minőséggel. A 70-200 mm-es párja pedig ugyan erre alkalmas, kiegészítve egy jó zoom tartománnyal, sőt teljes tartományában használható portrézásra.
Full frame vázon pedig a 70-200-as objektív egy igen kedvelt portré objektív. Pont bele esik a 135+ mm-es tartományba, így headshot-ra is tökéletesen alkalmas, s a 70 mm-es vége pedig tág portré, fél / teljes alakos portréhoz is megfelel.
Aki drágállja a gyártók 85 mm körüli 1.2-es – 1.4-es portré objektíveit, az bátran gondolkozhat a fix gyújtótávolságú, 90-100 mm körüli makró objektívekben, hisz hihetetlen jó ár-érték eredményt képesek nyújtani, nem véletlenül „csúfolják” őket portré makróknak. Egy hátrányuk, hogy F2.8-as fényértékkel rendelkeznek általánosságban, viszont ez a legnagyobb előnyük is, hisz emiatt jóval kedvezőbb áron vehetőek meg, miközben azért még elég szűk mélységélesség is elérhető velük.
Full Frame esetében sem kell annyira megijedni egy 90-100 mm-es objektívtől, mivel a torzítása már messze nem olyan jelentős, mintha egy 30-50 mm-es objektívvel szeretnénk szűk portrét fényképezni.
Milyen fényerejű objektívvel jó portrézni?
Igazság szerint már maga a kérdés is hibás. Bármilyen fényerejű objektívvel lehet portréfotó-t készíteni, megfelelő megvilágítás mellett. F4-es objektívvel is remek háttér elmosású (kis mélységélességű, szép bokeh-val rendelkező) fényképet lehet készíteni, itt arra kell figyelnünk, hogy a modell és a háttér között megfelelő távolság legyen, azaz érdemes számolgatnunk a mélységélességet (DOF).
Például egy 5D mkIV + 90 mm-es Tamron f2.8 Macro objekív, F4-re rekeszelve, 3 méteres tárgytávolsággal:
- legközelebbi éles pont: 2,88 m
- legtávolabbi éles pont: 3,14 m
- a teljes élességi tartományunk 26 cm
S minél messzebb lesz a modellünk mögött a háttér, annál jobban el fogjuk tudni mosni. Értelemszerűen tágabb rekeszértékkel ez könnyebb, hisz kisebb a mélységélesség tartománya, így könnyebb elmosni a hátteret.
Kérdés, mi a cél?
Ha zavaró a modell mögötti háttér, akkor a cél, hogy minél jobban elmossuk, szóval egy fényerősebb objektív, tág rekesszel megkönnyíti dolgunkat. Ha F4-es fényerejű objektívvel rendelkezünk, ne essünk kétségbe, válasszuk ki figyelmesen mi lesz az alanyunk mögötti háttér. A szűkebb rekesz másik előnye pont a nagyobb mélységélesség, hisz ebben az esetben kisebb a valószínűsége, hogy pont az alanyunk szeme nem lesz éles…
Szóval szerintem ezt a kérdést nem kell túlgondolni. Bevallom, hogy kisebb mélységélesség mellett könnyebb elmosni a hátteret és ez szűk helyen nagy előny tud lenni, ugyanakkor sokkal nagyobb a hibalehetőség is!
Hogy tartsuk fényképezőgépünket?
Ez megint egy olyan kérdés, amely esetében egyesek ragaszkodnak a portré álláshoz (állókép), hisz nem véletlenül kapta ezt a nevet ha a fényképezőgép elforgatjuk 90 fokkal. Ugyanakkor ne ragaszkodjunk ezekhez az arany szabályokhoz!
Persze, business portrait esetében nem vitatom, merev elvárások, tökéletesen fésült hajak, nyakkendő, zakó és portré állású kép…
De minden egyéb esetben szerintem a fotós szabadsága és leginkább kreativitása az ami meghatározza, hogy tartjuk gépünket. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy adott esetben pont kívánatos a modell melletti nagy negatív tér landscape állásban, hisz oda kerül akár a reklámszöveg, vagy művészetileg sokkal látványosabb.
A két kép igazából ugyan az. Portré állásban készült, mégis érzékelhető, hogy különböző vágásokkal (portré ás landscape) mennyire más mondanivalója van. Ebben az esetben a fekvő kép a portfólió oldal kezdőlapjának egyik képe, melynek célja kifejezetten a 16:9-es képarány kitöltése, a bal oldalon pedig az oldal menüjének megjelenítése, úgy, hogy az ne lógjon be a portréfotó fő témájába.
Fény, avagy megvilágítás
Az, hogy a portréfényképezés során milyen fénnyel tudunk dolgozni, legtöbb esetben a körülmények és a helyszín határozza meg. Ha terepen vagyunk, mozgunk, s nincs stábunk legtöbb esetben természetes fénnyel, vagy egy vakuval érdemes dolgozni, hisz csak két kezünk van. A korábban (álló – fekvő tájolásnál) látható férfi portré egy vakuval készült.
A természetes fény használata sok esetben alá van becsülve, pedig igazi kis csodára képes. Természetesen nehezen alkalmazható, ha nem művészi portrét akarunk fényképezni, hanem egy fix elképzelést kell megvalósítanunk.
A másik véglet, ha stúdióban, műteremben fényképezünk. Ott egyedül is képesek vagyunk három – négy vaku, stúdióvaku vagy stúdió lámpa kezelésére, főleg manapság, amikor már nem kell minden eszközhöz odaszaladnunk, hisz rádiós távvezérlővel a fényképezőgépről minden beállítást (ami nem a fényforrás horizontális vagy vertikális elmozdítása) el tudjuk végezni. A három – négy fényforrás nem túlzás, több esetben használunk ilyenkor főfény mellett derítő fényt, adott esetben élfényt, a hátteret is külön világítjuk meg, de akár még a hajat is más fényerővel, vagy színhőmérsékleten. Ez már inkább hasonlít egy kicsit egy keringőre, s bár utómunkával Photoshop-ban is rengeteg hatás érhető el, de ha a maximális minőségre törekszünk, akkor a lehető legtöbb ilyen jellegű elképzelésünket a fizikai valóságban valósítsuk meg és ne a pixeleken varázsoljuk!
S a fények mellé rengeteg kiegészítő is párosul, de ez is egy külön posztot fog megérdemelni. Viszont pár alap vakus beállással és azok hatásával a képekre érdemes tisztában lenni:
A fények beállításának hatását kipróbálhatjuk külön szoftverrel is (set.a.light 3D). Előnye, hogy a drága stúdió időt már konkrét elképzeléssel tölthetjük, nem pedig ott kezdünk el kísérletezni.
Fekete-fehér portréfotó vagy színes portréfotó?
Ebbe a cikkbe már csak egy témát szeretnék megemlíteni, az pedig annak a kérdése, hogy milyen legyen a portré? Fekete-fehér, vagy színes?
Ez megint csak annak függvénye, hogy mit rendelnek meg tőlünk (ha van konkrét elképzelés), illetve annak hogy mit szeretnénk kifejezni, adott esetben a saját szubjektív ízlésünk.
Egy business portré esetében inkább használandó színes kép.
Családi fotó, művészi portré, satöbbi esetében elég tág határok közt mozoghatunk. Sok esetben a fekete-fehér kép előnye, hogy a lapos színeket nem kell agyon húzni, hanem ki is használhatjuk. Bizonyos érzelmek megjelenítése esetében is hatásosabb a fekete-fehér portré, kifejezetten ha drámai hatást vagy a sejtelmességet szeretnénk erősíteni.
Első nekifutásra úgy gondolom, hogy ez a pár sor az objektívekről, arról, hogy tartsuk a gépet, pár szó a fényről, arról, hogy színes vagy fekete-fehér legyen a portréfotó bőven elég. A következő részben mindenképp szót ejtünk a pózokról és még pár apróságról.
Ha tetszett és további tippekre is kíváncsi vagy, olvasd el a többi részt is:
A portréfotózás alapjai – 2. rész – portréfotó tippek, portréfotó pózok
A portréfotózás alapjai – 3. rész – Stúdió világítás
A portréfotózás alapjai – 4. rész – Szabadtéri portréfotózás egy vakuval