Az évek alatt szerintem mindenki bevásárol hasznos és kevésbé hasznos fotós kiegészítőkből. Valamelyik nap pakolgattam és el is csodálkoztam, mi mindenem van, így jött is az ötlet, hogy erről érdemes egy pár gondolatot megosztanom. Nem feltétlenül lesz benne rendszer, ahogy a fotós kiegészítők némelyikének megvásárlásában sem volt logika, inkább a mellettem lévő dobozba beleturkálva írok pár gondolatot egyikről, másikról, illetve arról miért is hasznos, vagy épp miért haszontalan. Talán még az a gondolat is meglesz néhány fotós kiegészítő esetében, ami arra ösztönzött, hogy megvegyem. De nézzük, mi van a dobozban!
Kedvenc, hasznos fotós kiegészítők
A bevezetővel ellentétben mégis próbálok legalább minimális logikát vinni abba, hogy milyen sorrendbe is lesz szó a fotós kiegészítőkről. Attól, hogy valami a kedvenceim közé tartozik, még nem biztos, hogy hasznos. Ahogy az sem biztos, hogy egyik – másik nagyon is hasznos fotós kiegészítő belopta magát a szívembe… Azt hiszem, ezt a mondatot most már nem érdemes tovább bonyolítanom.
Állványok
Elsőként megemlíteném az állványokat. Mindenképp a hasznos, sőt, szerintem elengedhetetlen kiegészítők táborát erősítik, bár van közte olyan, amely tényleg kedvencnek számít, de olyan is, amely sehogy nem nyerte el tetszésemet, vagy épp nem nevezhető számomra hasznosnak.
A kedvenc állványom a Vanguard Alta Pro 2+ 263 AT állvány. Nem könnyű, nem kicsi, de nagyon stabil és nagyon sokoldalúan felhasználható a kihajtható középső oszlopának köszönhetően. Városban nagyon óvatosan kell vele közlekedni, ha a fotós hátizsákra van szíjazva, mert kilóg és így elég veszélyes is lehet a tömegben. Ennek köszönhetően azért pár apróbb ütésnyom látszik rajta, de ennek ellenére alább nem szeretném adni, ha állványról van szó.
A fotós kiegészítők közül az állványból kettő kedvencem is van. A másik kedvenc a nem mindennapi és itthon kevésbé elterjedt Platypod Max. Kis mérete megtévesztő, de van anyag benne rendesen. Városban, illetve olyan helyen ahol nem szeretik, nem engedik az állvány használatát és bevitelét, nagyon jó szolgálatot tesz, mert erre senki nem állványként tekint, illetve minimális helyen is elfér, legyen itt szó asztalról, egy kitüremkedésről, korlátról és még sokáig sorolhatnám. Attól függetlenül, hogy nagyon kedvelem és nagyon hasznos, túl gyakran nem kerül bevetésre, de amikor igen, akkor pont a leghasznosabb kiegészítő, mert olyan helyzetben használom, amit adott esetben egy hagyományos állvánnyal nem lenne megoldható.
S ha már állvány, akkor állványfejből is van kedvenc!
Az állványfej kérdésköre sokáig foglalkoztatott, soha nem voltam teljesen elégedett, mindig találtam valami apróságot, amiért az eddig használt állványfejek nem tettek teljesen boldoggá.
Aztán tavaly megtaláltam a nagy Ő-t. Mármint, ami az állványfejeket illeti. A Benro GD3WH precíziós, fogaskerekes állványfej, bár első gondolatom az volt, hogy speciális esetekben lesz hasznos, egyéb esetekben pedig használom a meglévőket, hisz azokkal, ha nem is olyan pontosan, de gyorsan lehet dolgozni, azóta nem került le a nagyobbik (kedvenc) állványomról. Ha az ember megtanulja kezelni, nem igazán látom, hogy egy gömbfej állvány gyorsabb és kezelhetőbb lenne. Szóval egyértelműen nagy nagy kedvenc és számomra nagyon hasznos!
Cseretalp
Na… Fel fog sorolni mindent… Gondolhatnátok, de nem így van, csak így teljes a kör, főleg, hogy még cseretalp esetében is sikerült egy olyat találnom, amelyről nem szívesen és nem könnyen mondanék le. Ami a cseretalpakat illeti alapból előnyben részesítem az Arca Swiss rendszerű cseretalpakat és állványfejeket. Ennek legfőbb oka, hogy nem kell elköteleződni egy gyártó állványfejei irányába, ami azért előny, mivel nem is tudnám letenni voksom egy gyártónál (a Platypod esetében egy Joby mini gömbfejet használok, míg a precíziós munkák esetében a Benro fogaskerekes állványfejét hazsnálom). Előnye az összes általam használt állványfejnek, hogy mind Arca Swiss kompatibilis, azaz a gépen nem kell cseretalp cserével foglalkoznom.
S akkor a lényeg: a kedvenc cseretalpam a 3 Legged Things L-Bracket-je. Ahogy azt már korábban is írtam, ennek legfőbb oka nem az, hogy szép narancssárga, hanem, hogy portré állásban is megfeleőn helyen van a súlyközéppont és így a fényképezőgép és állvány stabilitása nagy arányban nő.
Szűrők
A másik nagyobb terület, amellyel általánosságban találkozik egy fényképész, leginkább, ha landscape (azaz tájfotó, tájkép), illetve cityscape (városi tájkép) területen is mozog, azok a szűrők.
Anno, mikor elkezdtem fényképezni még én is kerek, az objektív végére felcsavarozható szűrőket használtam. Az UV szűrőben és társaiban nem hiszek, viszont a szürke szűrők, átmenetes szürke szűrők, illetve téma függvényében a circula polar szűrők létjogosultsága és hasznossága megkérdőjelezhetetlen.
A fotós kiegészítők legtöbbjéhez hasonlóan itt is nagyon széles a szórás különböző gyártók termékei és azok minősége között. Az, hogy mennyire profi és ezáltal magasabb árfekvési szűrőt választunk, az függ a pénztárcánktól is, bár úgy gondolom, ha valaki ezzel keresi kenyerét, ez is egy olyan terület, ahol nem szabad a legolcsóbbat megvenni, hisz itt egy további, az objektív gyártója által nem belekalkulált lencse torzítását is figyelembe kell vennünk.
A kerek, objektív végére felcsavarozható szűrők legnagyobb problémája, hogy ha több, különböző átmérőjű objektívvel dolgozunk, akkor bizony, mindre megvenni egy „szett”-et, nagyon drága lesz. Szóval vagy sok pénzt áldozunk rá, vagy bizonyos témákat csak azzal a lencsével tudunk fényképezni, amelyhez rendelkezünk a megfelelő szűrővel (vagy szűkítőt is használhatunk, de ez sokszor azzal jár, hogy a képszéleken megjelenik egy fekete csík, körvonal, stb., kivéve, ha a szűrőt a legszélesebb átmérőjű objektívünkhöz vesszük meg).
S pont emiatt tértem át pár évvel ezelőtt a Lee 100 mm-es lapszűrő rendszerére! Egyszerűen zseniális találmány, mivel a szűrőket csak egyszer kell megvenni (hacsak össze nem töröd) és a gyári menetgyűrűk használatával már gond nélkül használhatóak bármelyik objektívünkhöz, s így azok közé a fotós kiegészítők közé tartozik, amelyet egy egy objektív, vagy a komplett rendszer cseréje esetén sem kell lecserélni!
S bár, ha az ember a hosszú záridős kezdő KIT-et veszi meg, elsőre elég drágának tűnhet, de összehasonlítva a hagyományos, minőségi szűrőkkel, az ár már pariban van!
S a fenti fotós kiegészítőkkel (vagyis jobban mondva egy jó ND szűrővel) ehhez hasonló képek születhetnek:
Vakuk és stúdió vakuk
A vakuk és stúdióvakuk létjogosultságáról túl sokat nem szeretnék írni, hisz több előző cikkben is foglalkoztunk már a kérdéskörrel, mint például azzal, hogy hogy is használjuk őket, mire ügyeljünk, hogy alakítsuk ki otthoni stúdiónkat, s bizonyára lesz még róla szó.
De aki fényképezéssel foglalkozik, az jól tudja, hogy a leghasznosabb fotós kiegészítők közé artozik a fény, s leginkább az ellenőrzésünk alatt lévő fény! Szóval a lámpa, vaku, stúdióvaku és a hozzájuk kapcsolódó fotós kiegészítőkről se feledkezzünk meg (softbox, stb.). Az, hogy ki, milyen fényt részesít előnyben (stúdió lámpa esetében), az statikus téma esetében majdnem „ízlés kérdése” kategória, míg olyan téma esetében ahol mozgást kell ábrázolni, megfagyasztani, stb., ott már egyértelműen a vaku-k irányába mozdulunk el. S személyes véleményem, hogy az állandó fényű lámpa portré, model fényképezésre sem alkalmas, de ezzel szerintem nagyon sokan vitába szállnátok…
Vakuk területén, a könnyű hordozhatóság és a házistúdiós jellege miatt a kedvenc az a Godox V1-es körfejű vakuja, illetve a Godox AD200-as „zseb stúdió vaku”-ja.
Illetve ha már a megvilágításnál tartunk, akkor a Jinbei M-6-os állványát, mindeképp szertném megemlíteni! Nem hittem volna, hogy valaha is a fotós kiegészítők közül pont egy lámpaállvány fog lázba hozni, illetve, hogy egy lámpa állványra azt fogom mondani, hogy ez az a kiegészítő, az adott területen, ami alá már nem akarom adni. A Jinbe M-6-os állványa elérte ezt az ingerküszöböt!
Fotós táska
Már lassan én is kezdek elcsodálkozni rajta, mekkora a kedvec fotós kiegészítők köre. De ha már sorra vesszük őket, mindeképp meg kell említeni egy táskát is. Bevallom, nem hittem volna, hogy ez a táska lesz rám ekkora hatással! Évekig hátizsákkal jártam a várost, a hegyeket, erdőket, mert sokminden belefért, kényelmes a nagyobb súly cipelése. S sokszor puffogtam is magamban, mert azért mégiscsak felért egy napi edzéssel, de a kezelése is sok esetben „bonyolult” volt, no meg messziről kiríttam a tömegből.
A Vanguard Sydney II 27 BR táskája sokkal könnyebbé tettem életem, legalábbis ami a városi fényképészetet, vagy épület fényképezést illeti. NEm nagy, nem nehéz, s nem tudod mindennel teletömni! Így viselete kényelmes, s egy átlagos séta esetében is szívesen magaddal viszed, főleg, hogy egy átlagos oldaltáskának tűnik, így nem is tűnsz fel.
Másrészt pont a kisebb mérete miatt (belefér a Canon 5D mk IV, illetve kettő objektív) sokkal jobban átgondolom már előre, mi is a cél, mit szeretnék, mit fogok valószínűleg fényképezni. S bevallom, az utóbbi hónapokban, mikor ezzel a táskával indultam útnak, az esetek 95%-ában a 70-200-as objektív, illetve a 24-70-es kapott benne helyet. Nem volt olyan helyzet, amit ezzel a két objektívvel ne tudtam volna jól megoldani, amikor egy – egy otthon hagyott objektív miatt keseregtem volna.
Apró, de annál hasznosabb fotós kiegészítők, trükkök
Igazából már csak apróságok maradtak, s ott nem csak a méretükből adódóan gondolok apróságokra, hanem az árukat nézve is. Ez bizonyítja, hogy a fotós kiegészítők hasznossága és ára közt sokszor nincs összefüggés.
Az elmúlt évek során lassan kialakult, hogy egy jó derítéshez, vagy a fény irányításához nem a gyári több ezer forintos, több funkciós derítőlapok a legmegfelelőbbek (van amikor az), hanem akár egy sima, A4, A3 vagy épp A2-es méretű, fehér, fekete, vagy színes karton. Azért karton, hogy valamennyi tartása is legyen. Lehet hajlítgatni, méretre vágni, újra felhasználni és darabja 2-300 Ft körül mozog.
Ehhez kapcsolódóan a műanyag fényképészeti csipeszek is igen hasznosak. Lassan már 50 darab különböző méretű és kialakítású van a dobozban, épp annak megfelelően, melyikre és milyenre van szükség. Ezeket érdemes nem fotós boltban megvenni. Ha sürgősen kell, akkor bármelyik építőipari szakáruházban is beszerezhetőek, ha pedig van időnk kivárni, akkor filléres tételként érdemes kínai beszerzési forrást keresni.
Tárgyfotók esetében, ha épp a hűtőből kivett üveg falán megjelenő páracseppeket szeretnénk imitálni, sokáig glicerint kevertem vízzel. Előnye, hogy nem folyik le, órákig ugyan azt a hatást adja, nem kell kapkodni. Hátránya, hogy 2-3 nap után is ragad, el tudod kenni. Aztán kipróbáltam a folyékony glükózt 50%-osan vízzel higítva. Fenomenális! pár óra alatt a cseppek rászáradnak a felületre, s onnantól kezdve már mindennemű óvatosság és odafigyelés nélkül lehet vele dolgozni. Pár száz forintért olyan mennyiséget tudunk venni, ami 50-100 üveg lefújására is elég!
Fekete üveglap. Kis szerencsével van otthon egy már nem használt régi TV állvány, melynek fekete üveglapja van. Zseniális tükröződések alakíthatóak ki vele!
Antisztatikus kendő. Szerintem nem kell elmagyarázni…
Sokáig sorolhatnám még, milyen apróbb trükök, megoldások és kedvelt fotós kiegészítők vannak, de akkor valószínűleg a cikk sosem érne véget, így ennek lesz még folytatása, illetve az ilyen jellegű trükköket, fotós kiegészítőket külön is meg fogom osztani, ahogy eddig is.
Legközelebb a számomra haszontalan, felesleges vagy csalódást okozó fotós kiegészítőkről lesz szó!
Szóval érdemes visszanézni, mert kiderül, milyen fotós kiegészítők esetében csábultam el én is a marketingnek, miközben a hasznosságuk… Ezt inkább hagyjuk. 😉